Kal Pintér Mihály: Atyavilág


FÜLSZÖVEG :

Kezdetben ​vala a Város. 
Aztán jöttek a papok, és rátaláltak az Igaz Vallásra. 
És így lőn Papváros. 
A kételkedők, a gúnyolódók, a kérdezők és tagadók száműzése után új világ születik: az ájtatosok menedéke, a kikényszerített egység, a helyes úton járó polgárok birodalma. Az egyházhierarchikusan demokratikus városállam, ahol mindenki számára világos a különbség jogos és jogtalan éhezés között, ahol imával oltják a tüzet, ahol a gyerekeknek már az iskolában megtanítják kordában tartani zabolátlan gondolataikat, és ahol a kecskebőrbe kötött alkotmánykötet mindenkit pontosan eligazít, mit szabad és mit nem. Végre megkezdődhet a felkészülés a Megváltó érkezésére. 
De mi van, ha a Megváltó csak nem akar megérkezni? És mi lesz, ha egy nap mégis megérkezik?

Kal Pintér Mihály első regénye sodró utazás a Hit Városába, egy feje tetején pörgő, szédítő világba. Arcátlanul őszinte szatíra, amelyen sírva nevethetünk és nevetve sírhatunk. 
Semmiképp ne keresgéljünk hasonlóságokat a valósággal. Azok előbb-utóbb úgyis megtalálnak.


A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)



forrás:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado

Egyszer volt, hol nem volt, a szatírákon túl, egy képzeletbeli város, hol elszaporodtak a papok. Tetszett ez a Teremtőnek, hogyne tetszene, gyorsan kezükbe is helyezte a hatalmat, irányítást, katonaságot, bíróságot, oktatást és mindentudást. No de, ahol sok a pap, nem kellenek a hitetlenek, kizsupolták tehát azokat, akik vagy nem hittek a Teremtőben, vagy nem szerették az ő földi helytartóit, a papságot. Menniük kellett az ateistáknak, hitetleneknek, politikailag másként gondolkodóknak, erősen gondolkodóknak, de még a bizonytalanoknak is.
Papváros a hívők és papjaik birodalma lett, ahol kicsit nehezen, vagy sehogy sem tűrik az újságírókat, gondolkodni vágyókat, és az önálló papokat. Be kell tagozódni, kérem alássan.





Kicsit igyekeztem én is humorosan kezdeni a véleményemet, ami most rövidebb lesz a szokottnál. „Ha már az ember elit, akkor legyen legelitebb, s ne keveredjék a kérdőjelek mihasznaságával.” – említi a szerző egy helyen. Zsoltárius atya gondolata valószínűleg erősen ismerős lehet az olvasónak, noha még nem vette kézbe Kal Pintér Mihály első művét.
Meghökkentő módon, be kell vallanom, hogy bár a történet elejét és végét nagyon szerettem, voltak részek a kötetben, mikor csöppet untam a cinizmust. Pedig én is szeretem a humort, még ezt a nagyon erősen feketébe hajlót is, csak az jutott eszembe olvasás közben: hogy sírva vígad a magyar.
Merthogy talán mondanom se kell, a szatírában leképezett Magyarország Papváros, amit az olvasó szerintem már az első fejezet végére bőven megért.
„Mindent szabad, de a demokráciát senki sem kérdőjelezheti meg.” Ha előbb-utóbb valamely kormányzó politikus szájából ilyesmi hangoznék el, bizisten nem is lepődnék meg.





Papváros abban is hasonló kis hazánkra, hogy temérdek építkezés folyik, noha nem stadionok épülgetnek, hanem leszállópályák, a Megváltónak. Akár a föld alá is, itt a szerző szerintem elszórt egy ötletet :) Színházasdi is folyik Papvárosban, igaz, olykor csak fizetett nézők előtt, és gaz az az újságíró, aki azt firtatja, hogy minek felújítani egy amúgy se látogatott, de nemrég átalakított színházat. A média emberei amúgy is gyakran, és meglehetősen sok levelet kapnak a papság szent képviselőitől, mindenféle témában. Főként abban, hogy miért merik tollukra venni a papok és hozzájuk kapcsolódó köreik tevékenységét.

Szerintem nagyjából ennyi jól érzékelteti, hogy milyen szabad véleményű, gaz liberális eme kötet, a szójátékairól, egyéni szókincséről meg ne is beszéljünk ;) Azoknak való, akik szeretik az áthallásos, többrétegű történeteket, és bírják a nagyon fekete, csípős, olykor fájdalmas nyelvi humort is. 
Nekem egy idő után sok volt a szatíra, de bizonyára csak az irigység szól belőlem, mert hát briliáns első könyv lett Kal Pintér Mihály műve.


Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit