Melinda Gates: The Moment of Lift (A nő helye)

 

FÜLSZÖVEG:

„Ha ​az emberiség javát akarod szolgálni, javíts a nők helyzetén! Ha hozzájárulsz egy nő felemelkedéséhez, magának az emberiségnek a felemelését szolgálod.”

Az utóbbi húsz évben Melinda Gates a világ legtávolabbi pontjain élő, súlyosan nélkülöző emberek megsegítésének szentelte életét. Munkája során egyre világosabbá vált számára, hogy ha elő akarjuk segíteni a társadalmi fejlődést, mindenekelőtt a nők elnyomását kell megszüntetnünk.

Megindító, mozgósító erejű könyvében együttérzéssel, tapintatosan, mégis őszintén és elfogulatlanul mutatja be azokat a rendkívüli asszonyokat, akiknek a történetei egytől egyig a közös akarat és az összefogás hatalmas erejét bizonyítják. A nők helye a legégetőbb problémákra irányítja figyelmünket a gyermekházasságtól kezdve a fogamzásgátláshoz való hozzáférés akadályain át a munkahelyi diszkrimináció számos jelenségéig.

Melinda Gates, a világ egyik legbefolyásosabb üzletemberének feleségeként most először vall saját életéről is: leírja, milyen út vezetett a házasságán belül az egyenlőségen alapuló kapcsolatig, és bemutatja, milyen változatos lehetőségek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy valóban megváltoztassuk a világot – és önmagunkat.

https://moly.hu/konyvek/melinda-gates-a-no-helye

https://moly.hu/konyvek/melinda-gates-the-moment-of-lift

Tavaly nyáron véletlenül bukkantam rá akciósan Melinda Gates könyvére az Amazonon, 3 dollár alatti összeget fizettem a kindle verzióért. Idén rengeteg szó esik a koronavírus kapcsán is férjéről, kettőjük alapítványáról, de azért olvastam el a könyvét, mert jó volt az első pár oldala, az előszó stílusa. 

Rögtön megjegyezném, én is egyetértek az egyik molytársammal, az angol cím A felemelkedés pillanata / ideje lenne szó szerinti magyar fordításban. A nő helye címverzió valószínűleg tudatos választás volt a fordítótól, kiadótól, amellyel figyelemfelkeltővé szerették volna tenni a könyvet. 
Hiba volt, mert nem pusztán feminista mű a kötet, hanem szociológiai, társadalomtudományi olvasmány. 
Ha már pontosításról van szó, akkor arra is sort kerítenék, hogy megjegyezem, természetesen túloz a fülszöveg, nincsenek szaftos pletykák a könyvben a Gates házaspárról, még a házasságukról is csak annyi derül ki, amit a Wikipédián amúgy is elolvashat a kíváncsi külvilág. 

Miről szól hát a kötet, ha nem a fülszöveg által kihangsúlyozott dolgokról? 
Leginkább a fejlődő világ, Afrika, India, Ázsia szerte élő nőkről, lányokról, gyerekekről, az ő tragédiájukról, gondjaikról. 
A könyv 6 részre taglalja a mélyszegénységben élők alapvető problémáit, rögvest kezdve az anyák és születendő gyermekeik gondjaival. Hiába küldtünk embert a Holdra, lassan a Marsra, de gyerekek, felnőttek halnak bele nap-mint-nap abba a ténybe, hogy szegénységbe születtek, és nem kapnak külső segítséget a gazdag országoktól, mert nem jut el a hangjuk a gazdagok füléhez. 
Ahogy Melinda itt az első fejezetben megállapítja: a betegségek és a szegénység nem egymástól izolált problémák, hanem egymással szorosan összefüggő bajok. 

A második fejezet kapcsolódik a gyermekágyi anya és gyerekhalálokhoz, mert a családtervezés a fő témája. Melinda Gates katolikus, gyakorolja is a vallását, mégis úgy véli (helyesen), hogy a naptármódszer, amit az egyháza ajánl, az nem lehet megoldás senkinek.
Egy házaspárnak meg kell adni a lehetőséget, hogy annyi gyermeket vállaljon, amennyit biztosan és egészségesen fel tud nevelni, - főleg a fejlődő és túlnépesedésre hajlamos országokban.
Ha egy nő 2-3 évet tud várni a gyermekei születése között, azzal a teste is helyreáll szülés után, tud koncentrálni az éppen aktuális csecsemőre is, és valószínűleg egészségesebb újabb gyermeket fog szülni, a legközelebbi alkalommal. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire primitív felfogás tenyészkancaként tekinteni egy nőre.)

Szoktam mondani gyerekeimnek, hogy szerencsések, hogy iskolába járhatnak, ami mondásom gyakran/mindig tiltakozó morgást vált ki belőlük. 2014-ben egy csapat iskoláslány megtapasztalhatta Afrikában, hogy milyen, ha megpróbálják őket eltiltani az iskolától.
"A legfrissebb adatok szerint Chibokban 276 diáklányt raboltak el felfegyverzett iszlamisták Nigéria északkeleti részén egy bentlakásos iskolából az április 15-ére virradó éjjel. A Borno állambeli településen fegyveresek érkeztek teherautóval a lányoknak fenntartott állami középiskola épületéhez, ahova a lányok azért jöttek, hogy letegyék az év végi vizsgát."

A Boko Haram iszlamista emberrabló csoport neve azt jelenti: „A nyugati oktatás bűn”. A lányokat azért rabolták el, mert nem csak Nigériában, vagy Afrika több országában, hanem Ázsiában is mindennapos manapság, amíg ezt a bejegyzést írom, olvasod, a gyereklányok kiházasítása. 
A legtöbb kislány 10 év körül kerül el a szülői háztól, de azokban a férfiközpontú, hagyományos társadalmakban, ahol fizetni szokás a feleségért, ott még korábban, akár 7-8 évesen is férjhez kényszerítik a gyerekeket. 
És ne legyen senkiben illúzió, elhálják ezeket a nászokat...

Ha egy gyerek iskolába járhat, az az egész társadalmat szolgálja, többet tanul meg az őt körülvevő világról, önmagáról, és főleg fizikálisan beérik. A tanuló nők persze a legtöbb tradicionális országban veszedelmet jelentenek, meg hamarabb kötnek egymással is szövetséget, állnak ki a saját és környezetük jogaiért. 
Azt is elmondják ezek a kifejlett bestiák, amiről a kötet ötödik fejezete szól, hogy állandó hátráltató erő a nők életében a házimunka, gyereknevelés, idős hozzátartó gondozását jelentő társadalmi egyenlőtlenség.
A háztartási meló, mosás, főzés, vasalás, takarítás, bevásárlás tipikusan az a fizetetlen munka, ami miatt a feleségek második műszakot húznak le, ha a munkahelyükről hazaérnek, de a gyereknevelés is ebbe a kategóriába tartozik. Még a híresen jó szemléletű skandináv országokban is van napi fél óra eltérés a nő javára a fizetetlen munka kapcsán. 

Ebben a hónapban több forrásból is olvastam azt a hírt, hogy végre elkezdtek azzal foglalkozni az USÁ-ban, hogy nőknél azért gyakoribbak a gyógyszermellékhatások, mert a legtöbb forgalomban lévő szert férfiakon tesztelik, az ő szervezetükre állítják be. 
Vannak, akik a gender szó hallatán már hátast dobnak, de próbáljatok egy-két sor erejéig velem maradni még ;)
"A társadalmi nem vagy gender (más írásmóddal dzsender) olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján."
A genderelméletekkel azért kell foglalkozni, hogy nők is lehessenek politikusok, hogy a világ minden táján lányok is tanulhassanak matematikát, számítástechnikát, vagy éppen autót vezetni, de persze ne záródjon be a kapu az óvóbácsik, tanítóbácsik előtt sem - és ne nézze őket automatikusan a külvilág vagy pedofilnak, vagy homoszexuálisnak. 
A genderelméletek és a feminizmus karöltve hozták el a #MeToo mozgalmat, az állandósult női zaklatással minden nő találkozik az utcán, beszólás, utánafütyülés formájában. 

Melinda Gates az alapítványa segítségével számos iskolai programot támogat, ami színesbőrű, vagy mélyszegénységből érkező diáklányok matematika, természettudományos oktatását fizeti, főiskolai tandíjukat állja, és az egyik fő szószólója annak, hogy több nő kell az IT szektorban is. 
Mert mi lesz, ha a mesterséges intelligencia is csak férfiakra lesz beállítva, tesztelve? Az arcfelismerő szoftverek esetén már ismert hiba, hogy 30-40 %-ban NEM ismerik fel a női arcot. 
Képzeljük el a jövőt, amikor lányainkat, unokáinkat nem fogja beengedni a bankba a mesterséges intelligencia, mert az ajtózáró szoftver nem ismeri fel a női arcot... onnan már csak egy lépés, hogy a nő sehová se mehet férfi nélkül, nem juthat a saját bankszámláján a saját pénzéhez és el is érünk Margaret Atwood Szolgálólány meséjéhez.


Szóval sejthető, ajánlani fogom Melinda Gates könyvét olvasásra, tanulmányozásra, átgondolásra. És semmiképpen ne higgyük azt, amire őt a svéd mélyszegénység-kutató, orvos Hans Rosling tanította, hogy attól mert egy dologhoz jól értünk, akkor minden dologhoz ugyanúgy értünk. 
Nem, közelebb kell lépni, meghallgatni a szenvedők valós problémáit, empátiával fordulni a kulturális különbségek felé, és aztán megkérdezni, hol, hogyan segíthetünk.
Én most éppen azzal segítek, hogy a Magyarországon is terjedő Gates-ellenesség helyett elmondom, hogy nem ők a koronavírus terjesztői, kitalálói, nem fogják meglovagolni a járványt, hanem éppen több alapítványon keresztül, több millió dollárt, éveket beáldozva azon igyekeznek, hogy kevesebb szegény nő, család legyen - mert az mindannyiunk érdeke, legyen bármilyen politikai irányultságunk is.