Weöres Sándor: A teljesség felé #31

 

Az emberismeretről

Az érzelgőség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, hol a
szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába.
Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet,
szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a
főszereplőket, nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés
vágyaik vezetik őket. A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és
rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket
támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények
módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat
segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember
csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és
igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint itél
rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy
miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót
összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is,
közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és
kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások
gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem
gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem
önmagukban.

Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html