2016. február 1., hétfő

Szabó Magda: Disznótor/Kígyómarás

"Ez a könyv nehezen olvasható" mondta Bogi barátnőm január elején, mikor az e havi Lumos könyvklubos olvasmánynak nekikezdett. Választhattam volna könnyebbet is, SzM egyik ifjúsági regényét, meg persze ennél jóval nehezebbet is, A pillanat egy görög tragédia, Aeneas mondájának feldolgozása, de azért a Disznótor sem könnyű.
Mint ahogy az élet, a többi emberhez való tisztességes hozzáállás és a családi kapcsolatok sem azok.



Tartalom:
Az író, hacsak új kiadás előkészítése nem kényszeríti rá, nem olvassa önmagát, én se forgatom már megjelent regényeimet. Most, hogy évtizedek elteltével újra szembesültem a Disznótor-ral, nem volt akármilyen élmény. A könyv amúgy is nyugtalanító emlékeim közé tartozott, mert megjelenése a nyugati könyvpiacokon mélyítette az előző sikerek emlékét, a marxista elemzők meg elérkezettnek látták az időt, hogy figyelmeztessenek, fékezzem pimasz írómagatartásomat, amely mindig belecsempész valamit történeteimbe, ami a rendszer riasztó fogyatékosságaira figyelmeztet. A hazai sajtó elhúzta a nótámat, a nyugati esztéták nemes irodalmi közegbe soroltak, az angol Brontë-k és az ókori görög drámaírók közé. Forró és hideg váltakozó áramában törtem a fejemet, miért ekkora izgalom gyerekkorom díszletei között lépegetett hajdani közeli-távoli családtagok és ismerősök számukra valóban szívszorító állásfoglalására a megváltozott világ kérdéseinek feltevésekor, miért a tant de bruit egy csak számomra megrendítő analízis kapcsán. Itt és most mondom el az olvasónak: a Disznótor a Régimódi történet első megközelítése, de az író még nagyon fiatal, csillapíthatatlanul felháborodott minden miatt, ami őt és övéit osztályidegenné, majdnem hogy ki is mondott ellenséggé alázta, és nem ismer irgalmat, mert 1948 és 58 között neki se járt irgalom. Tíz esztendőt töltött önkéntes némaságban, ráment az elsődleges ifjúság, hogy nem volt hajlandó megköszönni Edward királynak egy idegen nagyhatalom al-társországává alázott walesi tartományát. A Disznótor persze még csak felvillantja anyám alakját, Veronka figurájában, dédanyámnál se vagyok még elég érett, hogy megértsem tettei motívumait, Kémery néven már itt a Jablonczay-klán, de hol az íróból a fontos elvont főnevek sora: részvét, megértés, amelyek alapján Jablonczay Lenke, családja és kora reálisan ábrázolható és értékelhető. A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá. Ma csak azt érzem, amit Arany, mindünk édesapja, a Toldi szerelmében írt: "Oh, ha - nem a hírért, nem a dicsőségért, / Nem, hogy a világnak üssek vele cégért, / De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék - / Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!"


http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-disznotor-kigyomaras




Értékelés:
figyelem SPOILERES tartalom következik!


Két hónap alatt kétszer olvastam el a regényt, karácsonyra megvettem magamnak - nálam ez a legnagyobb dicséret egy mű felé, ha igénylem állandó jelenlétét a hálószobámban.
Komplex egy történet, szerkezetileg a Freskóhoz vagy a Katalin utcához hasonlít, a különböző fejezetek más-más szereplő szemszögéből kerülnek bemutatásra - technikailag ezért nehéz elolvasni.
Első olvasásra a könyvbéli sorrendet tartottam, előbb a regényt vettem sorra, majd a színművet; másodszorra megfordítottam a sorbéliséget. A többiek a klubból megkérdezték, hogy ez most választható-e, melyiket olvassák el, a regényt, vagy a színpadi művet, de ragaszkodtam hozzá, hogy mindkettőt, ugyanis a színdarab teljességgel kiegészíti a hosszabb változatot.
(Jó lenne azt tudni, hogy vajon miért nem mondatta ki SzM a szereplőkkel azokat a mondatokat, amit pedig a színpadon szájukba ad...Érdekes, hogy teljesen más időpontokat is választ ábrázolásra, mint amiket a regényben felhasznált.)

A könyv -szerintem - két történeti szálat elemez, az egyik egy szerelmi háromszög, a másik két család egymáshoz és önmagukhoz fűzött viszonya.
Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. (John Donne -t idézi Hemingway az Akiért harang szól című könyvében)
A regényben szereplő házaspár sem kivételek, rájuk is vonatkozik ez az elv, családjaik múltját, beidegződött rögeszméit viszik magukkal a párkapcsolatukba is. A nő teljes elszakadást kér a kezéért cserébe, és férje ezt meg is teszi neki, huszonhat hosszú évre. De egy újsághír, hogy a férfi anyja újra megnyithatja szappanfőző műhelyét, üzletét, indítja el látszólag az eseményeket, illetve a címbéli disznótor. 

Ma már aludtam rá egyet, tehát nem mondom ki kereken, hogy kevés olyan negatív hős van, mint itt az egyik főhős, akitől konkrétan hányni tudnék - mindenkinek az olvasás után magának kell eldöntenie, hogy tudna-e 20-25 évet szerelmi háromszögben élni, vagy kellő érv-e a házasságra a büszkeség, bosszúvágy. Még csak azt se mondhatom, hogy nincs ilyen az életben, hogy valakinek otthoni párja és szeretője is van évtizedekre, mert az előző munkahelyem ilyen volt a főnököm is, de a sírjánál egyik asszony se állt, csak a testvére, barátai, kollégái...
Talán naiv vagyok, de én Agatha Christie-vel értek egyet abban, hogy mind a szerelem, mind a gonoszság választás kérdése, van egy pont, mikor még ésszel irányítható a lélek, mikor még fizikai tettekkel, távolsággal, vagy az agy lekötésével az ösztönlény helyett dönthet úgy az ember, hogy tudattal cselekszik, ha már azzal bír. De persze, ha valaki olyan példamutatóan degenerált arisztokrata, mint itt az egyik karakter, aki nagyanyját követi, az már csak önhittségből sem fogja bevallani soha, nem volt igaza.
Abban tartom hibásnak ezt a számomra ellenszenves szereplőt,  hogy ő tudja mire készül a másik féllel, érzelem nélkül áldozza fel a másikat, mert nem lehet az övé az, akit szeret; és mert büszke a származására, a köztük lévő különbségekre.

Másodszori olvasásra is csak azt tudom mondani, hogy nekem a minor karakterek voltak a kedvenceim, mindkét család régi cselédje, illetve a főhősök testvérei. Még a szerető is kedvelhető alak, dróton rángatják őt is, egy életen át, de ő meg kényelmes dönteni, vagy örökre kilépni.
Kicsit minden SzM regényben a szerelem egy görög sorstragédia magasságában létezik, Rómeó és Júlia hőfokán ég - talán ezért is hamvadnak bele a hősök.
Meg hát ott az örök érvényű krimi elv: ahol pisztoly, kés van, ott valaki előbb utóbb meghal...

5/5 csillag, szívesen ajánlom, de nem első Szabó Magda olvasmánynak :)

Kedvcsináló idézetek:

Az ember nem mondja – viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyűlni.Vannak, akik a szavaktól könnyűlnek.


…még a templom is nyitva volt, a hívők készültek a karácsonyra. Jó volna beülni egy percre, de nem lehet. Meglátják, valaki számon kéri, és akkor mit mond. Az igazat úgyse hinné el senki. Pedig az ember nem Istennel akar tárgyalni odabenn, hanem önmagával. A templomban a gyerekkor lakik, meg azok, akik már nem élnek.

Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése