 |
| Forrás: https://unsplash.com/photos/35AdKAwMpg0 |
Ez a hónap azonban egy kicsit rendhagyó lesz, 2015 márciusi bejegyzések java része magántermészetű volt, nem volt könyves vonatkozása, ezért két darab 2016-os posztot fogok helyette felidézni.
Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt… (Banyamese)
"Már rég nem a vallás az egyedüli álomgyár. A filmipar mellett álomgyárak továbbá a tévécsatornák, bulvárlapok is. Sőt, a politika is ugyanolyan álomgyár, illúziókeltős-hazugságos agymosoda. Senki nem akar ébren lenni. A valóság a mazochistáknak való. Vagy a nagyon bátraknak."
Olvastam én erről a könyvről jót is, rosszat is, ezért kissé félve álltam neki. Pedig szerettem, még akkor is, ha kicsit túl sok benne a tanító jellegű rész, Tündértánc-szerű. Viszont a szerelmi szál és különösen a sok-sok idézet, ami fejlécként díszíti a fejezeteket, hamar meglágyította a szívemet :)
4,5 csillag a lehetséges ötből; kívánságlistás elem. A fenti könyvet a Könyvmoly Párbajra, illetve a Boldog Születésnapot, Vavyan Fable! moly kihívásra olvastam el.
Régi poszt itt: https://czenema.blogspot.com/2016/03/vavyan-fable-hol-volt-hol-nem.html
"Mindig azt gondoltam, hogy minden ember ellenzi a háborút, amíg egy napon rá nem döbbentem, hogy vannak olyanok is, akik mellette vannak.Különösen azok, akiknek nem kell tevőlegesen részt venni benne..."
Eredeti neve Erich Paul Remark, 1898-ban született Németországban. (Osnabrück) Tizennyolc évesen sorozták be katonának, hamar a nyugati fronton találta magát, ahol sokszorosan meg is sebesült. Tanárnak tanult, de volt könyvtáros, újságíró, szerkesztő is. 16 évesen kezdett írni, leghíresebb regénye, a Nyugaton a helyzet változatlan 1929-ben került a nagyközönség elé, miután két évig próbált neki kiadót találni.
Már 1931-ben vett magának egy villát Svájcban, amibe 1933-ban emigrált is a hatalomra jutott fasiszta, náci önkényuralom elől. Goebbels letiltotta Remarque valamennyi művét és nyilvánosan el is égették a művét, a 25 ezer nem kívánatosnak minősített cím egyikeként.
Vekerdy Tamás: Lélek-jelenlét
Említettem már, hogy engem a lélektani témájú írások pihentetnek, kikapcsolnak, kiemelnek önmagamból, habár Vekerdy Tamás ezen kis kötete inkább esszészerű mű. Én nem hallottam ezeket a kis rádióadásokat, melynek talán teljesen szövegű, talán kevésbé – ez kicsit homályban maradt – leiratainak tárházát kapja kézhez az olvasó.
Összességében:
4 és fél csillag, lassú tempóval, egyes részeket, akár fejezeteket újraolvasva, ráérős olvasmány volt, - jó szívvel ajánlom :)
Vekerdy Tamás Lélek-jelenlét című kötete olyan írások gyűjteménye, amelyben jelen van a lélek, és más is: a szellem, a szerző minden iránt nyitott, fogékony és mozgékony szelleme. Foglalkoztatja az emberi lélek mibenléte, képe és világmindensége. Akár kisgyerekekről beszél, akár az osztályozásról, akár az unalomról, két évtizeddel ezelőtti lejegyzett változata mit sem veszített aktualitásából. Vekerdy nyughatatlan lelke és szelleme áthatja írásait: szembeszegülésre és vitára sarkall, egyetértésre késztet, vagy éppen a rácsodálkozás örömét adja az olvasónak.
Említettem már, hogy én csak úgy tudok önfejlesztő, önsegítő könyvből tanulni, ha az illető író hajlandó beismerni, hogy ő sem tökéletes emberi lény. Hát Gretchen iskolapélda erre, mert én például vele biztosan nem tudnék egy fedél alatt élni, annyira bogaras, különc, annyi kis rituáléja van.
De hát nem is nekem kell, viszont ebből a könyvből én jóval többet tanultam, mint az elsőből.
Talán azért is, mert ez jócskán átgondoltabb, összeszedettebb kötet, mint a Boldogságterv. Nemcsak a stílusa, nyelvezete lett kifinomultabb, kiforrottabb, egyszerűen a második könyvének szerkezete jobb. Van kiindulópont, világos az átmenet A pontból a B-be, majd tovább.
Összesen háromszor olvastam már Gretchen ezen művét, egyszer a fordítást, kétszer eredeti angolul.
Rengeteg tipp, tanács, ötlet van benne, érdemes kísérletezni egyik-másikkal, vagy egyszerűen eltöprengeni azon, hogy melyik férne bele az életünkbe. Úgy is itt a tavasz, a megújulás ideje :D
Abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy bár elolvastam egy 550 oldalas regényt, szinte mégse tudok róla mit írni. Ha olvasom a moly értékeléséket, itt is kettős helyzet van: vagy a könyvet utálók, vagy imádó vélemények vannak.
Ez a történet bizonyos elemeiben pont annyira sötét, mint amennyire Tim Burton mozivászon látomásai szoktak lenni, de mégis édeskés, helyenként nagyon csöpögős, nagyon csajos, young adult sztori lett. Szerencsére a végeredmény nem változik meg, a Szív királynő kegyetlen zsarnokká válik, Meyer meséjének épp az a lényege, hogy miként hagyja el Catherine a szívét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!