Forrás. |
A Szemezgető egy visszapillantás lesz a múltba: összeszedem minden hónapban, hogy anno 2015-2019 között mely könyveket szerettem nagyon, melyikről írtam, melyiket ajánlom még mindig.
Az előző bejegyzések zöme női írókra fókuszált, tehát ma a férfinem fog dominálni. 5 olvasmányajánlóból négyet férfiember írt ;)
1., Andrew Hodges: Kódjátszma
A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, aki nélkül ma lehet, hogy egészen máshogy nézne ki Európa és a világ térképe. A zseniális matematikus 1912-ben született, napjainkban pedig a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelik. A második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében.
Manapság szerencsére, éppen talán Hodges könyve és a film miatt többet beszélünk Alan Turingról, akár a homoszexualitása és az azt övező problémák miatt, akár azért, mert őt tekintjük a modern számítógépek egyik atyjának.
Briliáns könyv volt, kifejező, jó nyelvezetű, látszik rajta az igen széleskörű, nagyon aprólékos munka, az hogy Hogdes 1977-1983-ig írta, de igen nehéz olvasmány volt. Főleg az elméleti matematikáról szóló részek felfoghatatlanok a halandó ember számára, mégis érdekfeszítő, izgalmas kötet volt, amivel meg kellett küzdeni, de mindenképpen megérte.
Bővebben itt olvashattok a kötetről: Kódjátszma.
2., Maros András: Kávéházi pillanatok
Hétköznapi és teljesen egyéni arcok kis gyülekezete ez a könyvecske, ettől van benne valami hihetetlenül egyedi, de mégis ismerős aromájú. Ez egy olyan mű, amit szerintem simán le lehetne fordítani angolra, mindenhol bombasiker lenne, pont a karakterek univerzális volta miatt, és a nagyszerű, hihetetlenül kifinomult illusztráció okán.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnek novellát olvasni, vagy élvezik a finom, elgondolkodtató, burkolt humort, és azoknak, akik férfiembertől várnak Janikovszky Éva munkához hasonló stílusú műveket olvasni.
5/5 csillag, kedvenc, évenkénti újraolvasós, lazulós könyv.
Igazi élményolvasmány.
"EGY KOFFEINMENTES KAPUCSÍNÓT kérek laktózmentes tejből, egy gluténmentes croissant-t cukormentes eperdzsemmel. Meg egy mentes vizet is. Köszönöm."
További dicséret és idézetek itt: Kávéházi pillanatok.
Igen, törzsolvasóknak és kockáknak, főleg azoknak, akik sci-fi és fantasy írók névsorát ismerik, merthogy Neil meglehetősen sokat mesél azokról az alkotókról, akiknek ő köszönheti a munkásságát.
4., Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Aki 2015-től olvassa, követi a blogomat, annak szerintem nem meglepetés, hogy egy Benyák Zoli könyvet újra ajánlok. Az összes, megjelent könyve közül csak az antológiákat és egyetlen, még álnéven írt kötetét nem olvastam, az egyik kedvenc magyar íróm.
Számomra a legnagyszerűbb tulajdonsága az a műfaji széles paletta, ami például Neil Gaiman-t is jellemzi, imádom, hogy kiszámíthatatlan, hogy mit fog Zoli legközelebb írni.
Óvatosan megfogalmazva annyit mesélnék, hogy a történetnek több szereplője van, szám szerint három, az ő sorsukat követhetjük a regény lapjain. Maga a regény nagyon sötét hangulatú, szinte végig kézzel fogható feszültséggel telített, valószínűleg sokszor olvastam levegővétel nélkül, flowban.
Sok az apró információmorzsa, ami átvezet egyik részből a másikba, szinte krimiszerűen felépítve a szálakat. És persze rengeteg a nagyon okos gondolat, vagy akár mondattöredék, ami mélyén, ami mögött ott rejtőzik a szerző – ezekből párat ide is tettem nektek. Olyanok ezek az idézett szövegek, mintha egy-egy féldrágakő lapulna az ösvényen, amin az olvasó a történet nyomán halad.
További dicshimnusz az eredeti bejegyzésben: Az utolsó emberig.
5., Szeifert Natália: Az altató szerekről
Kedvenc kortárs női szerzőm is van, Nati könyvei mellett, amik a Kindle-en csücsülnek, lelkesen olvasgattam a twitterét, vagy követem instagramon a macskaképeit is.
Ez a regény két nőről szól, tulajdonképpen olyan ez a két nő, mint egy pénzérme, fej és írás, színe és fonákja egy szövetnek. Rendkívül sokféle női sors létezik, Zelma és Zsuzsa csak egy-egy lehetséges utat járnak be ezek közül.
Az számomra nem derült ki, hogy pontosan hány év korkülönbség van a két szereplő között, lehet, hogy csak a rendezettebb háttér, szokványosabb életvitel miatt tűnt Zsuzsa 5-10 évvel idősebbnek Zelmától. Párhuzamos, visszaemlékezéssel bőven tarkított életmesék a kötet, rengeteg idősík volt a történetekben. Előfordult olyan, hogy az egyik szereplő múltját olvashattuk, aztán jött a másik szereplő jelene, a kötet aktív figyelmet követel az olvasótól is.
Rengeteg okos megállapítás van a szövegbe ékelve, mondjuk erre számítottam is, Natit ismerve, például ilyesmik:
"Az arca egy gyűrött papírzsepire emlékeztetett, ahogy hátradőlve hallgatott, pedig annyira még nem lehetett öreg. Gondolom, csak összegyűrődött az életben."
Kicsit spoileres véleményem továbbiakban itt olvasható: Az altató szerekről.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!