Havi zárás: ez volt 2019.augusztusa



Harmincegyedik havi zárásra kerül sor itt a blogon, és ma csak azért írom meg, mert nem tudnám máskor, annyi teendő szakadt hirtelen a nyakamba.
Minden, ami nem könyv Tag bejegyzésben említettem, hogy megyek állásinterjúra, és bár én nem éreztem annyira meggyőzőnek magam a 30 fokos melegben, azért felvettek ;)
Vicces módon 09.09. 9 órakor fogok kezdeni, nem tudom, hogy ez jelent-e valamit a számmisztikában, - ha tudjátok, akkor írjátok meg nekem!

Viszont cserébe a munkáért, addig muszáj gőzerővel írnom a szakdogámat, de hát mi az nekem, csak 15 adatbázist elemzek le egy hét alatt :D
Ma reggelre már megvan hat a tizenötből, napi kettővel igyekszem haladni. Aztán jöhetnek majd a képernyőképek beillesztései, előszó kibővítése (abból van három oldalam), fejlécek, bibliográfia és szeptember végén küldöm is a konzulensemnek.
Az Eltén az első változatot általában visszadobják az oktatók, tehát számolnom kell azzal is, hogy beleférjek november 15-ig.

Ha nem baj, ha igen, akkor sem írom még ki nyilvánosra, hogy melyik szakkönyvtárban leszek olvasószolgálatos, csak januárban, ha letelt a próbaidőm. A legközelebbi barátok tudják, meg a twitter pajtik is, ahol végleg lakat alá vonultam.



Ha befejezem a poszt írását, akkor én is elbolyongok egy újabb adag kávéért, mert tegnap este 11-ig szakdogáztam, ma reggel meg hattól ülök a gépnél :D Éljen a vasárnap!

Ezeket a könyveket olvastam augusztusban:
  1. Mel Robbins: The 5 Second Rule
  2. Murakami Haruki: 1Q84
  3. Bauer Barbara: Még látlak odafenn
  4. Fehér Boldizsár: Vak majom
  5. Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
  6. Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
  7. Han Kang: Növényevő
  8. Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe
  9. Cressida Cowell: Piknik a Spinosaurusszal
  10. Cressida Cowell: A Triceratops nyomában
  11. Gary Keller – Jay Papasan: The One Thing
  12. Han Kang: Nemes teremtmények



Önmagamat is megleptem ebben a hónapban, annyira szolid mennyiséget olvastam, habár Murakami műve ugyebár két hétig tartott.
Cessida Cowell, Így neveld a sárkányodat! írójának két kis minikönyve a mekiben, Happy meal Reader volt. "A Lombházi család épített egy időgépet, hogy visszautazhassanak az időben, és tanulmányozhassák a dinoszauruszokat!" elég egyszerű történetecskéket tartalmaz.


Mel Robbins 5 másodperces szabályáról és Gary Keller könyvéről tervezek írni, különösen az előbbit szerettem nagyon, mert nő írta, női szemszögből, három gyerekkel, az önfejlődésről, szokásokról, halogatásról, időbeosztásról. Egy pasitól ez sosem elég hiteles téma.
Minden véres részlet ellenére, nekem a Nemes teremtmények jóval jobban tetszett, mint a Növényevő, ami számomra egy szürreális, egyedi, kaffkai rémálom. A Nemes teremtmények sajnos jócskán általánosabb érvényű, bármikor és bárhol előfordulható történet - "a szülővárosában történt 1980-as véres kvangdzsui mészárlásnak állít emléket", de nézzük meg, mi folyik most HongKongban.

"Semmi szükség rá, hogy örökösen a szokásos, elcsépelt szögekből nézzük a dolgokat."
Az ázsiai irodalmi művek nem mindegyike olyan, mint a hagyományos európai vagy amerikai könyvek, még a regények, kisregények is inkább novellafüzérnek tetszenek. A lebegő világ művésze egyébiránt szerintem nem arról szól, amit a fülszöveg leír, hogy a főszereplő hűtlen lett a gésák világához, hanem inkább a generációs különbségekről.
Minden tanítvány igyekszik meghaladni mesterét, minden fiatal generáció megszabadulna elődei hibáitól, tökéletlenségeitől. 
Hogy saját tévedései legyenek ;)


A dombok halvány képe esetén pedig még hatványozottabbnak éreztem a generációs feszültségeket, egymás iránti türelmetlenséget - habár ez a könyv nagyon rejtélyes, több értelmezést is lehetővé tett, túlzásnak tartom, ha a szerző azt várja el tőlem, hogy lássak bele a fejébe.
Napok romjait nagyon szerettem Ishigurótól, nem mindig zavar a japán irodalom misztikussága sem - talán csak rossz időben került a kezembe a könyv.



Ha még nem olvastátok, akkor jó szívvel ajánlom az ehavi Témázásunkat, ami a borítók világát veszi górcsó alá, eddig négyen írtunk bejegyzést, és mindenki másképp közelítette meg a témát - pont ezért szokott a körbeposzt izgalmas lenni. 
Mivel szakdogámon dolgozom, aztán már minden hétköznap 9-tól este 5-ig a könyvtárban, semmit se tervezek szeptemberre, majd az élet elintézi a dolgokat.


Idén szeptemberben megrendezésre kerül az első Agatha Christie maraton, azaz Christie-a-thon. 8 pontban lehet teljesíteni a maratont, ebből én már jeleztem, hogy a Tommy és Tuppence  regényt kihagyom. Nincs kötelező kvóta, hála az égnek, AC néni könyvei pedig engem mindig elszórakoztatnak, lenyugtatnak az ismerős soraikkal.



Ismét csatlakozom a Mini-könyvklub éppen aktuális, 14.fordulójához. Algernont már olvastam, mégpedig 2014-ben, érdekes lesz újra kézbe venni, írni róla :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi