A hét verse - Balogh József: Nyár
Balogh József: Nyár Nyár kacsint be az ablakon egy tikkadtságos hajnalon, fénye a redőnyt törve át magával füröszt hűs szobát. Paplant ébreszt és takarót, lajháros-lusta ágylakót, tarisznyájában új virág, – nem kap a szirma hőgutát -, s van benne friss vakáció, egy tópartra szánt rádió, fecskék cikázó röpte száz, veríték-lázas kerti ház… A dinnye tőle cukrosul, nevet a Nap rá huncutul, izzad az erdő, fű, a rét, patak párolog, és az ég szinte önmagát fényli szét. Vihar, ha orvul mennydörög: kugliznak fönn az ördögök, fürge felhő száll, dús-esős, lenn fű között időz az őz, hisz’ messzi még az ősz, a csősz. *** Vers: Link . Kép: Forrás .