Bognár Tibor: Jéghegy vers
(Dühös voltál rám, elrohantál
elvitted magaddal kedvemet,
az illatokat s a színeket,
dühös voltál és veszni hagytál,
bosszúból itt egy vers neked!)
A tengert járod most. A Tengert.
Hold kísér, néma cinkosod
távol jársz, akárcsak az álmok
s valld be, hogy volt már jobb sorod,
de létezel, s ha felnézel az égre,
szemeid, mint barbár máglya fénye,
ahogy átszeled a végtelen vizet
Én meg? Pokolra tartó jéghegy,
meggyónom minden bűnömet,
s hogy nem angyal, ki irányítja léptem
(ha angyal is, hát vak tán és süket)
mert rád tipor és összetör és durva
szeretetéből csak frázisokra futja,
s csókok helyett… Csak írkál verseket…
***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1098708
Kép:
https://pixabay.com/
https://moly.hu/karcok/1098708
Kép:
https://pixabay.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!