Erdős Renée: A két kezem...
A két kezem, mint két fáradt virág
Lehullt reád –
És akonyat volt – édes, bámuló
Aranyban tündöklő világ –
S a két kezem, mint két fáradt virág…
S ajkam a csókot elfeledte már.
Öt hosszá nyár
Tüze emlékeit fölperzselé.
S ha vár a vágy, hiába vár.
Ajkam a csókot elfeledte már…
S ajkad a csókot nem tanulta meg
És reszketett –
És megvonaglott mint beteg szirom,
Amelyre izzó fény esett.
Ajkad a csókot nem tanulta meg.
Innen és túl az édes életen
Én Életem –
Bús koldusok csak álltunk hallgatag,
És reszketőn és fénytelen –
Innen és túl az édes életen…
***
Vers forrása:
https://moly.hu/idezetek/286335
https://moly.hu/idezetek/286335
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!