Weöres Sándor: A teljesség felé #23

 


Az élet idomítása


Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod

magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes

mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod,

rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem

a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert

észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja

rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte:

ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.

Míly zene, melytől az élet kígyója megszelidül és engedelmeskedik?

amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az

életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed,

hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár;

tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.



Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html#1

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit