Weöres Sándor: A teljesség felé #27

 



A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja,
hanem magába foglalja, mint a fészek a benne tátogó madárfiókákat,
érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az életből a létbe helyezte: a fejlődőn nem
ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kiván segíteni és bárkin
hajlandó segíteni ; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek
bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél,
csak az útnak más-más szakaszai vannak.


Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit