Weöres Sándor: A teljesség felé #77

 

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda
történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni,
illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe (itt az „én"
és „más" szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett
káprázatokba, „csodákba" ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori
önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,
mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell
küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot
elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne
maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon
benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a
ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek
gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát,
mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának
folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét
kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítőket sorra
működésbe hozod.

Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html