2015. július 16., csütörtök

Mini-könyvklub 3.: Eleanor és Park

Talán egyszer említettem már, hogy vannak írók, akiket elsőként mások kedvéért közelítek meg, és ez Rainbow Rowell esetén abszolút így volt. Harmadik éve van tumblr blogom és az általam követett angol olvasó bloggerek ódákat zengtek az írónő harmadik regényéről, a Fangirl-ről.

Hát bevallom őszintén, sokáig húztam az ismerkedést, mert féltem, hogy nem lesz annyira jó a könyv, mint remélem, de aztán elolvastam angolul, itt található nem kissé lelkendező értékelésem a molyon: http://moly.hu/ertekelesek/1694892
Amekkora szerencsém volt, rögvest az első könyvtári látogatásomkor rábukkantam RR eddig egyetlen magyarra fordított művére, hogy aztán Eleanor és Park történetét egy nap alatt beszippanthassam.



"Set over the course of one school year in 1986, ELEANOR AND PARK is the story of two star-crossed misfits – smart enough to know that first love almost never lasts, but brave and desperate enough to try. When Eleanor meets Park, you’ll remember your own first love – and just how hard it pulled you under.
Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják."

Idemásoltam mindkét leírást, az angolt és a magyart is, ami persze szokás szerint eléggé szenzációhajhászós, és félrevezető. (de ez általában így van a kortárs könyveknél...)

Eleanor egy fura tizenéves lány, aki egy napon felszáll az iskolabuszra, hogy új tanévet kezdjen el. Mindez még nem is emelkedne ki az átlagos tiniregények sorából, ha hősnőnk nem lenne vörös hajú, szeplős, túlsúlyos és nem lenne hajlamos a különcködésre, kezdve attól, hogy használt ruhákat hord, sajátságos stílusban. Park a suli egyetlen ázsiai származású diákja, és lassú barátságból, amit a zenének és Marvel képregényeknek köszönhetnek, születik meg köztük a szerelem.
Park gondolja Eleanorról: "(…) sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit."


Azt gondolom, hogy EZ a regény legeslegjobb mondata, ez az a gondolat, amiért imádni lehet RR-t. Valószínűleg persze önarckép a leányzó, Rainbow maga is kerekded, mégse írja le sosem, hogy a főhős hány kiló :) és ez egy nagyon cseles, nagyon okos gondolat, meglepően tág lehetőséget biztosít az azonosuláshoz Eleanorral.
Nem véletlen ez a rengeteg fan art, vagyis rajongói rajz, ami erről a párosról készült, és most csak Rowell tumblrjáról szemezgettem:

Még sosem mellékeltem ennyi képet egyetlen könyvértékeléshez sem, de azt hiszem, most muszáj volt érzékeltetnem, hogy miről is szól a regény. :-)

A hivatalos moly értékelésem 4 csillag lett, Egyelőre marad a Fangirl, mint kedvenc, habár itt is nagy piros pont jár azért, hogy RR mert különleges hősnőt kreálni Eleanor személyében. Nekem tetszett, hogy kicsit túlsúlyos, az meg pláne, hogy Park sem tipikus amcsi fiú :)) Jó kis szabálytalan gimis szerelem volt ez, még az se ártott neki, hogy a gonosz mostohaapuka sablont elhasználta RR. 
Ez viszont ZSENIÁLIS: 
„Sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie, azt kell elérnie, hogy érezz valamit.”
Azt gondolom, hogy nem egyszeri olvasmányom lesz, fogom még újraolvasni, a sablontól eltekintve is, mert Parkot is bírtam, és szeretem amúgy is a dupla szemszögű regényeket. Nagy valószínűséggel bele fogom nyomni a gyerekeim kezébe is a történetet, a fiamnak azért, hogy tanuljon Park érzékenységéből, igazságszeretetéből, amelyek a legvonzóbb tulajdonságai.

Örülök neki, hogy nem egy hálivúdi csöpögős tiniregény volt ez a hónapi Mini Könyvklub választásunk, itt olvashatóak a többiek értékelései:
http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/eleanor-es-park.html


Share:

1 megjegyzés:

  1. Én is ezt az idézetet emeltem ki, egyet értek veled, hogy ez egy nagyon szép mondat! :)
    Zsófi

    VálaszTörlés