Weöres Sándor: A teljesség felé #17


 

Menny, pokol, tisztítótűz


A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki

viseli valamelyiket, akár holt, akár élő.

Minden, ami sajátos, véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved.

Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet

határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a

tisztítótűz gyötrelem.

A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy

eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet

inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte

a poklot.

A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé

igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul,

mint az áldás: életében elérte a mennyet.

A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében

mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid

összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen

állapotba: a mennybe, vagy pokolba.


Szöveg forrása:

https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html#1

Megjegyzések