MARIANN KÖNYVTÁRA

Juhász Gyula: Megint tavasz… Megint tavasz van és megint panasz van Szívemben, ebben az örök kamaszban. Mert fiatal még és nem értik őt, Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt. Repül, de már nem várják szívesen Az ifjak és a vének kedve sem Derül reája s úgy borul föléje Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye. Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába, Ne csalj, színek és fények orgiája! Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot, Én akkor is még múltak májusában Emlékek orgonáit tépve járok. *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1276292

Forrás Juhász Gyula: Titkos értelmű rózsa Lehet, hogy soha ki nem ejtem,  Mit boldog fájón rejt a lelkem. Mint gyémántot a szürke tokban,  Hordom e kincset mély titokban. Szent e titok s e némaság szent,  A sírban mondok rája áment. De szemeimben ott lobogsz majd  S te adsz ajkamra hosszú sóhajt. A vérem lángra tőled lobban  S virágot nyitsz haló poromban. Magányos és fekete rózsát  És – nélküled nem lesz mennyország! *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1291396

Juhász Gyula: Alvás előtt Esténkint – régi keresztény szokás volt –  Számot vetek a lelkiismerettel:  Mit tettél ember, mit vétettél ember?  És mit nem tettél ember, most felelj? Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.  Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman  És álmosan, mert minden áldott reggel  A régi vágy von: kelni napkelettel.  Azután mentél, mert az élet: menni,  Egy célhoz menni, célnál sohse lenni. És mit vétettél ember? Ember voltál  S embernek lenni: siralmas való már  És dicsőséges. Mint a csillag csillag  S a rög csak rög, az ember is csak ember.  Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,  Amíg az élet mégis tűrhető,  Míg ébredésre kedv van és erő.  S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,  De új igét még mondhat és ha lankadt  Szegény karod az ölelésre, lelked  Ölelni tud jövőt, világot, embert. *** Kép: Pixabay Vers: Gabó karc...

Juhász Gyula: Szavak Szavak, csodálatos szavak,  Békítenek, lázítanak.  Eldöntenek egy életet.  Följárnak, mint a kísértetek.  Szárnyalnak, mint a gondolat.  Görnyedve hordnak gondokat.  Világokat jelentenek.  Meghaltál, ha már nincsenek.  Dalolnak és dadognak ők.  Gügyögnek, mint a szeretők.  Ölnek és feltámasztanak.  Szavak, csodálatos szavak.

Juhász Gyula: Formát keresni… Formát keresni minden gondolatnak  És elvérezni egy fonák igén,  A parfümét érezni a szavaknak  És tudni: minden szó gonosz szirén, Mely holt szépségek barlangjába csábít  S az élettől, amely vár, eltakar  S megunni a szép formák orgiáit  S érezni: meddőn vergődtünk tavaly! És hogy az élet derűs, tág mezőin  Csak hervadások illata fogad  S hogy élni, élni nekünk már merő kín S siratni szép, megölt halottakat,  Kik bennünk szunnyadoznak már örökre,  Bús és beteg szavaktól elgyötörve… *** Vers forrása: https://moly.hu/karcok/1103735