A hét verse - Juhász Gyula: Alvás előtt

Juhász Gyula: Alvás előtt

Esténkint – régi keresztény szokás volt – 

Számot vetek a lelkiismerettel: 

Mit tettél ember, mit vétettél ember? 

És mit nem tettél ember, most felelj?

Csordultig mindig a szív, e nagy kehely. 

Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman 

És álmosan, mert minden áldott reggel 

A régi vágy von: kelni napkelettel. 

Azután mentél, mert az élet: menni, 

Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál 

S embernek lenni: siralmas való már 

És dicsőséges. Mint a csillag csillag 

S a rög csak rög, az ember is csak ember. 

Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel, 

Amíg az élet mégis tűrhető, 

Míg ébredésre kedv van és erő. 

S ha csókokat nem is csókolhat ajkad, 

De új igét még mondhat és ha lankadt 

Szegény karod az ölelésre, lelked 

Ölelni tud jövőt, világot, embert.

***

Kép: Pixabay

Vers: Gabó karca
https://moly.hu/karcok/1258047