Kalapos Éva Veronika: F ​mint

FÜLSZÖVEG:

Ők azok, akik nem kapnak támogatásokat. 

Ők azok, akiket szerinted folyamatosan megvezetnek. 

Ők azok, akiket általában észre sem veszel.

A harmincas Fema eladó egy budapesti éjjel-nappali közértben. Egy szűk lakásban él anyjával és a férjével. Otthon a beteg, leépült édesanyját ápolja, egyébként pedig a rég kihűlt, problémás házasságát próbálja fenntartani. Egyik napja olyan, mint a másik. 

Egy nap azonban minden megváltozik. Megjelenik a Fotós. 

Amikor a titokzatos kapucnis alak a telefonjával fotózni kezdi az embereket, Fema körül egyre furcsább dolgok történnek. A különös figura idővel mindenkit megtalál, mert célja van azzal, amit tesz. Fema hamarosan szembesül az egyik legnagyobb kérdéssel: mennyit ér az élet, ha nem az elvárásoknak megfelelően élik? 

Kalapos Éva Veronika sikeres ifjúsági regényei, a D.A.C.-sorozat, a Massza és a Muszáj?! után felnőtteknek szóló történettel jelentkezik.

A REGÉNY ITT KAPHATÓ KEDVEZMÉNYESEN :))

Biztosan említettem már, hogy nekem két esetben szokott gondot okozni az ajánlók, vélemények megfogalmazása, megírása: ha nem hat rám a sztori, tehát nem az én ízlésem; illetve ha jobban hat a kelleténél. F mint nagyon hatott rám, még mindig hat, még nem tudtam túllépni a dark világán, ezért előre elnézést kérek: ez nem lesz egy koherens, egybefüggő ajánló, de legalább őszinte. 
Kalapos Évától én eddig a DAC 1-et olvastam, de nem szerettem, nem tartottam élethűnek. Nos az F mint című regényével nincs ilyen problémám, az alapsztorit, Fema életét simán el tudom képzelni Budapest valamely kevésbé frekventált kerületében, úgy a 6-7-8-9-10 is szóba jöhetne.


Fema a történet kezdetén 29 éves, és alzheimeres anyukájával, valamint a pár évvel idősebb férjével, Bitával él együtt egy albérletben. Egy éjjel-nappali kisboltban dolgozik, tizenkét órában, váltott műszakban, egyik héten nappalos, másikon éjszakás.
A regény elején megismerhetjük főnökét, Zokit, a helybeli rendőrt, Derelt, aki kihúzta Fema férjét is már pár stikliből, és a környéken lakó ügyvédnőt, Fridát, akit egy Fotósnak elnevezett pasi zaklat. A tolakodó alak a nevéhez méltón, mobillal fényképezi Fridát és kergeti egyre jobban bele az alkoholizmusba, félelembe.
Fema is összeszólalkozik a zaklatóval, de annyit nem foglalkozik vele, mint az ügyvédnő, aki a boltosnő szerint sajnálatosan sokszor próbálja Femát lelki szemetesnek használni.
A történet tele van visszaemlékezésekkel, illetve ártatlannak induló, majd eldurvuló mellékszálakkal, mint amilyen Csepan, a kínai boltos esete, vagy Fip, az árva kisegítő fiú élettörténete. Egy-egy ponton keresztezik Fema sorsát, és jócskán meg is változtatják azt.
Mire kiderül a boltosnő múltjának egy darabja, addigra eltűnik az ügyvédnő, feltűnik a színen egy helyi igazságosztó, Zorró, és a Fotós Femát kezdi idegesíteni.


Tulajdonképpen nagyon tetszett a regény, pedig iszonyatosan sötét világa van, talán néha túlzóan realista is. Folyik benne sok vér, rengeteg benne az erőszak, sőt van benne szó nőbántalmazásról is, nem szépeleg, egyáltalán.
Tóth Kriszta Akvárium címû regényének, vagy Szabó T. Anna novelláinak helyszínén, szomszédságában zajlik az F mint.
Olyan sötét, hogy a Black Mirror sorozatot idézi fel. Nincs benne egyetlen szerethető szereplő sem, Fipet lehet sajnálni, de szeretni még őt sem, mert rajta meg érződik, hogy titka van; amúgy minden karakter titkol valamit, ki ezt – ki azt.


A saját hibám, hogy későn, a könyv felénél kaptam kezembe ceruzát, hogy aláhúzzam, megjelöljem Fema gondolataiból, amiket okosnak, bölcsnek tartottam, pedig biztosan lesz vagy 20-30 idézet, amiket az utánam olvasók felvisznek. Mert lehet, hogy Fema egyszerű lélek, de megfigyelni azt tud, éppen attól, hogy kívül marad általában a társalgások szélén.
A főszereplő sorsának alakulását szerintem ki lehet találni, ezt hibának tudnám felróni, de a Fotós személyét nem tudtam kideríteni, ebből a szempontból pszicho krimire hasonlított a mű. Két személyre szűkítettem a végjátékra, hogy ki lehet a zaklató, és azon ritka alkalmak egyike van, hogy örültem volna annak is, ha az első tippem szerinti személy lett volna a Fotós. Vagy mint a lapozós könyvekben, szívesen elolvastam volna egy másik történetvégződést is.


Merthogy igazából, a regény végével, a Fotós ideológiájával, elképzeléseivel van gondom. Spoiler nélkül nehéz megfogalmazni, de amit a Fotós végül felajánl, elmond Femának, az inkább egy disztópikus történet kezdete, sem mint egy krimi vége.
Szerintem a DAC sorozat rajongói szívesen fogják forgatni ezt a regényt, plusz azoknak tanácsolnám, akik vagy a naturalista műveket jól bírják, vagy a lélektani, skandináv krimi szerelmesei. Az utóbbiak gyomrát még meg se fogja feküdni annyira Kalapos Éva könyve, mint az enyémet ;)


Két részletet olvashattok online a regényből:
 ~ Népszavában
~ Könyvesblogon

Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly