2015. június 16., kedd

Megint Hétfő No.15: Szabadságon vagyok!

Ennek megfelelően vagy egy hónapnyi restanciát próbálok elvégezni két hét alatt :D
Kicsit vigasztal, hogy általában mással is így van ez, meg hogy Magyarország nagy részén az emberek hozzáállása az a "félig üres-félig teli pohárra" jellemző. Még ami pozitív, annak se tudunk mindig örülni, hanem késztetést érzünk arra, hogy panaszkodjunk, 7/24-ben :/
Persze ezt nem csak én mondom, hanem nálam okosabbak is, pl. Csíkszentmihályi Mihály, akinek fő művét olvasom, a Flow - Az áramlatot.  "Amit mi kultúrának és civilizációnak nevezünk, az jórészt olyan erőfeszítésekből áll, melyeket az emberek a nehézségekkel dacolva azért tettek, hogy értelmet és célt találjanak saját maguk és leszármazottaik számára."




Itt a hétvégén instagramra posztolt képem, a szombat reggelemről :) Azt hiszem, hogy talán most először fordul elő velem, hogy három felnőtt könyvet olvasok párhuzamosan, és tényleg vigyázok is arra, hogy így haladjak. Az Online üzlet és marketing elvileg elég vékony kötet, viszont az eleje tele volt statisztikával az internet felhasználásáról és userekről, egy-egy vásárlói típus, kereskedelmi lehetőség, banki fizetés leírásáról; vagyis nagyon száraz könyv. (és péntekre vissza kell vinnem... no, mindegy, már csak a fele van hátra!)
Harville Hendrix: Pár-bajok és békés megoldások című kötete a házasságterápiáról szól, és tegnap, mikor elkísértem a nagylányt fogszabályozási ellenőrzésre, azt vittem magammal. Meglehetősen vaskos könyv, 348 oldal, és hármas tagolású: előbb leírja a rossz, tudattalanul megélt házasság képét; majd felsorol technikákat és esettanulmányokat a fejlett párkapcsolathoz; végül Dr. Hendrix a harmadik részben a teljes házasságterápiás gyakorlatát közre adja.
Megvallom őszintén, nem sok mindent fogok belőle megtartani, lévén, hogy én, mint Hendrix szerint elszigetelőként meghatározott lény nem hiszek abban, hogy csak a házasság lenne a megváltó eszköz a társadalmi entrópiák felszámolására. Régen voltak korok, amikor többet jelentett egy-egy párkapcsolat, de akkor sem éltek a Kánaánban az emberek. Elég érdekes az is, hogy a doktor állítólag évekig tünetmentes depresszióban szenvedett, én ezzel a fogalommal csak most találkoztam először. (és csak úgy elgondolkoztam azon, hogy ha a pszichológusnak van terapeutája, annak másik pszichiátere, akkor ez egy végtelenített kör? vagy hol ér végét, van lélekdoktor, aki már úgy gondolja, hogy neki nem kell segítség? vagy Isten a végállomás? esetleg egy külső ember?)


E havi új beszerzésem Neil Gaimantől a Felkavaró tartalom lett, az új novelláskötete, amit még szombaton, mozi előtt vettem. Mad Maxet néztük, ami persze időnként gusztustalan, viszont jó kis disztópia :) Ha jól emlékszem, akkor tévében én még láttam az eredeti, 1979-es Mel Gibson verziót, valahogy ő nagyobb főhős volt, mint a mostani, Charlize Theron simán lesöpörte a pályáról a fickót, bár én nem nagyon hiszek a film meglehetősen pozitívre sikeredett végében... Mivel ez már a negyedik rész, szerintem nem fog senki se nagyon rácsodálkozni, ha lesz ötödik és további is. A filmrendezőknek egyébiránt szerencsés életük van, pénz és lehetőség esetén újra tudják forgatni egykori sikereiket, mint ahogy Spielberg most az új Jurassic parkkal, aminek története így a trailer alapján meglehetősen ugyanaz, mint az 1993-as verzió volt.
Vajon milyen lenne, ha egy-egy regényt írna újra az alkotója? Elméleti kötetekkel, pl. pszichológia könyvekkel elő szokott fordulni, hogy egy-egy kiadás előtt újra szerkesztik, de vajon egy regénynél működne-e ez a technika? (és persze most jön a bónusz kérdés: vajon mennyiben más egy regényfolyam írója az első kötet alkotása idején, mint a sokadiknál???)

Igen, megint Harry Potterre gondoltam, minő meglepetés, muszáj is, mert a Potter kihívás leadási határideje immár közelebbinek tűnik :D A jövő héten van félidős jelentés, én meg még csak tegnap kezdtem el alkotni....
 Az a nagy helyzet, hogy addig, amíg nem sikerül a minimum követelményként megadott szószámot, jelen esetben négy ezer szót megírnom, mindig frászt kapok. Aztán, ha átléptem a határt, már lenyugszom, de addig parázom, naponta tucatszor újraszámoltatok word barátommal XD tudatában vagyok gyarló hibáimnak, magyarul, hogy hülye vagyok, nem kell szólni. 

Míg én felhasználom a Pomodoro módszert is, hogy előre juthassak, mert a héten tényleg jó lenne valami csodával határos módon megírni az egész történetemet, addig itt egy - szerintem - meglehetősen poénos kép a könyvek általános jellemzőiről:




Csütörtökön, legkésőbb pénteken beszámolok a haladásomról, az aznapra tervezett könyvtárlátogatásról, meg hozok blogajánlót is!
Sziasztok, Szép hetet kívánok! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése