A hét verse - Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz. 

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 

hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy, 

ami akartam lenni, régen, egykor, 

most az te vagy.

Igaz, egész, 

mely önnön-magát bátran koronázza 

s az éjbe néz.

Azt hittem én, 

gőgös és hervadó virág leszek csak, 

szép és szegény.

Bús szemű bölcs 

itt állok, ember, karomon a gyermek, 

a lágy gyümölcs.

A kar, a kar, 

egy ember ága, lombos és gyümölcsös, 

mit is akar?

A sors vagyok, 

a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet. 

Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon, 

és ami vágyam itt-ott megmaradt még, 

eléd rakom.

Arany-idő, 

vigasztaló, mosollyal szomorító, 

kibékítő.

Hatalmas ősz. 

Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 

hogy nagyra nősz.

***

Vers forrása:
Gabo karca.