A hét verse - Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz



Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz

Hatalmas ősz. 
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 
hogy nagyra nősz.

Te jó, te nagy, 
ami akartam lenni, régen, egykor, 
most az te vagy.

Igaz, egész, 
mely önnön-magát bátran koronázza 
s az éjbe néz.

Azt hittem én, 
gőgös és hervadó virág leszek csak, 
szép és szegény.

Bús szemű bölcs 
itt állok, ember, karomon a gyermek, 
a lágy gyümölcs.

A kar, a kar, 
egy ember ága, lombos és gyümölcsös, 
mit is akar?

A sors vagyok, 
a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet. 
Mondd, ki nagyobb?

Vágytam vakon, 
és ami vágyam itt-ott megmaradt még, 
eléd rakom.

Arany-idő, 
vigasztaló, mosollyal szomorító, 
kibékítő.

Hatalmas ősz. 
Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, 
hogy nagyra nősz.

***

Vers forrása:
Gabo karca

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit