A hét verse - Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja

Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál, 

fények gyöngysora lebben. 

Sóhajom, árva madár-pihe, száll 

s elpihen édes öledben. 

Tárt kebelemben reszket a kóc, 

érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég, 

sok sebe csillagos ösvény. 

Egy hajfürtöd nékem elég, 

sok sebemet bekötözném. 

Hull a fürészpor, sorvad a kóc, 

meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a hold, 

ajkadon alkonyok égnek. 

Víg kedvem sürü búba hajolt, 

téged kérlel az ének. 

Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, 

nem lesz többet a Jancsi bohóc.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/218542