A hét verse - Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja


Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja


Gyönge fuvallat a tóba zilál, 
fények gyöngysora lebben. 
Sóhajom, árva madár-pihe, száll 
s elpihen édes öledben. 
Tárt kebelemben reszket a kóc, 
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidtől vérzik az ég, 
sok sebe csillagos ösvény. 
Egy hajfürtöd nékem elég, 
sok sebemet bekötözném. 
Hull a fürészpor, sorvad a kóc, 
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a hold, 
ajkadon alkonyok égnek. 
Víg kedvem sürü búba hajolt, 
téged kérlel az ének. 
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc, 
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

***
Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/218542

Megjegyzések