2019. február 8., péntek

Emily M. Danforth: Cameron ​Post rossz nevelése


FÜLSZÖVEG:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. 
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. 
A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

A KÖTET ITT VÁSÁROLHATÓ MEG A LÍRA OLDALÁN KEDVEZMÉNYESEN! :)



Kevés olyan külföldön írt könyv van, ami megjelenésekor magyar aktuális közéleti kérdéseket feszegetne, de Cameron Post rossz nevelése éppen ilyen.
Alig egy hónapja, 2018. január 16-án ment le az M5 közszolgálati „kulturális” televíziócsatornán egy LMBTQ emberek gyógyításáról szóló műsor, ami szerencsére páratlan botrányt kevert a médiában.
A nyilvánvaló hülyeségen túl, hogy nem gyógyítható a homoszexualitás, mert akkor a heteroszexualitás is megváltoztatható lenne; Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciója álláspontja szerint a szexuális orientáció megváltoztatására irányuló törekvések károsak, minden tudományos bizonyítékot nélkülöznek és etikátlanok. 
Az Athenaeum kiadó is így gondolja, ezért a regény megjelenése után elküldtek egy-egy példány Cameron Post rossz neveléséből a tévéműsorban részt vevőknek.

No, de ennyit a hírekről, a botrányról, és hadd térjek rá a könyvre.
A mű Cameron 12 éves kora körül kezdődik, a hetedik osztály előtti nyáron. A lány szülei túrázni indulnak, őt pedig Irene barátnője egy merészségi próbába ugratja, mert még egyik lány sem csókolózott. „Fogadjunk, hogy nem mersz megcsókolni!” – cukkolta Cameront barátnője, aztán miután megtették a dolgot, elszégyelték magukat.
Mert a többségi társadalom az ő kisvárosukban természetesen csak a különneműek szexuális közeledését tartotta ’normálisnak’, illetve titokban kell tartani a köztük megesett pár érintést is. Mire azonban jobban bele tudnának merülni a kísérletezésbe, érkezik a hír, hogy Cam szülei balesetet szenvedtek.

Azért írtam le, spoilereztem el ennyire a regény első fejezetét, mert extrán fontosnak tartom kiemelni: Cameront nem zaklatta senki, természeténél fogva a lányokat szerette, mikor beindult nála a nemi érés, elkezdtek mozgolódni a hormonjai. Ahogy az írónő fogalmazta: „Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen.” 
A lánynak viszont abban a kis porfészekben, ahol élt nem volt sok lehetősége kiélni a szexualitását, Lindsey-vel, az úszócsapat egyik tagjával lett egy rövid nyári kalandja, de aztán csapattársa elköltözik az apjához Seattle-be, így csak levélváltásokra, telefonálásokra marad lehetőségük.

Cameron gyámja a fülszövegben említett nagynéni, Ruth, aki a helyi református közösséget nem találja elég vallásosnak, ezért átviszi Camet magával a Hálaadás Kapui nevezetű gyülekezetbe.
Itt jóval komolyabban veszik a Bibliát, hittan oktatását, és természetesen bűnnek bélyegzik meg a homoszexualitást. Cameron itt hall először az Isteni Ígéret nevezetű keresztény iskoláról és „gyógyítóközpontról”. A bentlakásos nevelőprogram mottója: ’A homoszexualitás bűnének ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség.’
Főhősünket nem zavarná, hogy létezik ilyen hely, ha nem éppen a szívének nagyon kedves, szintén gyülekezeti tag és osztálytársa, Coley árulkodna arról a családjának, hogy Cameron megcsókolta őt. Mivel Coley majdnem bálkirálynő lett és természetesen kitűnő tanuló, Cam lett a megrontó, akit meg kell javítani Ruth néni és Crawford tiszteletes szerint.




A regény felénél tartunk még csak, kifejezetten gyomorforgató a hat oldalas Isteni Ígéret nevelési program. Számomra két dolog volt a legmegdöbbentőbb, hogy egyes szülők, nagyszülők, gyámok nem tudják azt, hogy a gyereknevelés NEM klónnevelde, és a gyermeküket csak egy időre kapták kölcsönbe az égtől, Istentől, ha már hívő oldalról nézzük a dolgot.
A másik meg a szentség elvont fogalommal való dobálózás. A kenyér egy roppant konkrét dolog, mégis, ha kimondom, leírom, a legtöbben másra gondolnak: fehér kenyérre, félbarnára, magvasra, rozsosra, teljes kiőrlésűre, gluténmentesre, szeleteltre, egészre, cipóra, veknire, bagettra, szögletesre, édes ízűre, sósra, ízetlenre, fűszeresre, kovászosra, kovász nélkülire…
Az anya fogalom pedig egyszerre konkrét és elvont is, a személyen túl jelenthet szeretetet, bizalmat, elhanyagoltságot, elhagyatottság érzését, bánatot, örömöt, haragot, gyűlöletet, közömbösséget.
A szentség szóra a gugli 180 ezer találatot hozott, de egyik sem gyógyítja a homoszexualitást.

A keresztény iskola további bűne még, hogy bármelyik szülő be tudja zsúfolni a gyermekét oda, főleg az olyan tehetős emberek, mint az indián Adam polgármester apja, vagy Mark prédikátor apja. Ez utóbbi fiú a gyógyítóközpontban kap idegösszeomlást apja egyik levelétől, melyben megtagadják tőle, hogy hazamenjen a nyári szünetre, ezért leönti magát maró savval és megpróbál öngyilkos lenni.
Az eset utáni kivizsgáláskor mondja ezt a főhős: „Azt kérdezte, bízom-e bennük, és erre az a válaszom, hogy bízom abban, hogy biztonságosan vezetik a kisbuszt az autópályán, és bízom abban is, hogy vesznek nekünk ennivalót, de nem bízom abban, hogy tényleg tudják, mi a legjobb a lelkemnek, vagy hogy mivel tehetnének olyan jó emberré, akinek garantált helye van a mennyországban vagy ilyesmi.”
Az iskola egyik legnagyobb bűne az volt, hogy ezzel a beszélgetős technikával, szinte agymosás alá vetették a fiatalokat. Annyit mondták a maguk sajátos kis elveit, hogy ez alámosta a főhősnő magáról kialakított képét – de ez valójában nem igazi természetformálás, mert csak addig tart, míg duruzsoltak a fülébe. Nem is csodálom, hogy Cameron végül a szökés mellett döntött két barátjával együtt.







Miért fontos ez a regény?
Találtam egy nagyszerű amerikai szervezetet, akik a betiltott könyvek ellen harcolnak, és akik novellapályazatot hirdettek fiatalok között. Ott a kamaszok a könyv lényegét emelték ki, hogy a felnőttek mindig azt gondolják, hogy meg kell óvni mindentől a gyermekeket, vagyis túlóvják őket, ahelyett, hogy felkészítenék az életre. Mert igenis, több ezer éve létezik a homoszexualitás, ami nem betegség, kifejezetten kijelentette már a WHO is, mégis homofók emberek azt hiszik, hogy ugyanúgy elkapható, mint az ő félelmeik, kicsinyességük.
Cameron Post rossz nevelése egyértelműen szól szülői hibákról, gyászról, rengeteg képmutatásról, és egy lány felnövekedésének története. Középiskolai és kisvárosi zaklatásokról is szól, pletykákról, középszerűségről; a vége miatt viszont kiutat mutathat más LMBTQ érzésű fiatalnak. 
Mert hogy erre a kiútra, a megoldásra, a lelki együttérzésre biztosan minden fiatal homoszexuálisnak szüksége van, mivel körükben háromszor magasabb az öngyilkosságra való hajlam a piszkálódások miatt. 
És ha megmenthető már egy élet, akkor volt értelme ennek a könyvnek, az én ajánlómnak is.
Olvassátok el Cameron Post rossz nevelését, jó szívvel ajánlom!



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!