Havi zárás: ez volt 2020.októbere

 

Forrás.
Forrás.


Előre elnézést kérek, ha kicsit keszekusza lesz ez a bejegyzés, de nyilván őszi szünet van, és körülöttem jön-megy a három gyerkőc, a 8/10/17 éves és mondják a magukét :)


Október nekem hosszú hónap volt, a még hosszabb évből, talán ezért is van bennem egy ilyen sürgető vágy, hogy minél hamarabb lezárhassam.
Relatíve keveset, 7 műszakot dolgoztam, de valahogy mégis sikerült a könyvtárban is három pluszmunkát elvégeznem, sőt, mivel megint egy kollégával kevesebb lesz odabent, kapok egy állandó túlmunkát is. Persze én a legkönnyebbet, hiszen keveset vagyok bent, de azért most már hétféle feladatot fogok egy fizetésért végezni, ez kicsit feszegeti a határokat. 


Októberi olvasmányok voltak a következő könyvek:





Olvasás szempontjából úgy néz ki, hogy mennyiségre sokat olvastam, sok rövidet. Az éppen aktuális olvasási válságomat, az őszi szürkeségből fakadó rosszkedv elűzését a Búvár Zsebkönyvek segítségével próbálom legyőzni. Összeszedtem az itthoni polcokról az összes, növényekkel foglalkozó köteteket, és azokat olvasgatom, nézegetem, utazás közben, a könyvtárban, itthon. 


Rengeteg újdonságra bukkantam, mind a növények kapcsán, mind azzal kapcsolatban, hogy mennyit változott a világunk a 70-80-as évekhez képest. Viccesek a kultúrnövényes kötetek, mert az egyik előszavában az szerepel, hogy: „a kivi gyümölcs a legjobb úton halad a világsiker felé”. :D
Mindkét Kultúrnövények kötetben bőven volt ismerős faj, az elsőben az avokádó, ananász, banán; ebben a harmadik részben pedig a datolyapálma, papaya, maracuja, kivi. 


Érdekes, hogy mennyit változott 30 év alatt az evési kultúránk itt Közép-Európában is, még izgalmasabb azt feltételezni, találgatni, hogy mely ázsiai, afrikai növények tesznek szert majd ugyanolyan rajongótáborra, mint az avokádó, vagy éppen a kivi.
Rendrakás, és fotózás után derült ki számomra, hogy egyes kötetek hiányoznak a házi könyvtáramból, például a Kultúrnövények 2., de a Gyógynövények és a Vadvirágok könyvecskék is. Azok felkerültek a kívánságlistámra. 






Novemberben, ha végre kegyes hozzám 2020, eljutok a PIKREA Instagram workshopra, ahol nem biztos, hogy meg leszek dicsérve azért, hogy nem túl egységes a feedem. Kicsit sok növénykép kezd beférkőzni a könyves képek közzé :)
De hát ezen nehéz segíteni, idei év rengeteg szempontból rendhagyó mindenki életében, nálam az olvasás egyértelműen visszaszorult, valamint a sokadik újratervezésnél tartok. (Ez utóbbit, a hányadik variációt már kezdem nem is számolni...)


Most épp a rövidebb könyvek tetszenek, amiket mindig el bírok magammal vinni, amik kiemelnek a hétköznapokból, amikkel csak egy a baj: nincs akkora kertem, lakásom, hogy minden növény, ami megtetszik, beleférjen. Sose legyen nagyobb gondom.


Abban is változtam, hogy nem feltétlenül óhajtok csatlakozni egy-egy trendhez, például, megvettem, elolvastam a botránykönyvet, a Meseország mindenkié című meseválogatást, de mégse fogok neki blogbejegyzést szentelni.
(Egyetlen aprósággal csatlakoztam másokhoz: Szabadon olvasok! keretet állítottam be az FB-én profilképnek, aztán továbbvittem mindegyik közösségi oldalra. A keretet én is másnál láttam meg.) 
Természetesen el fogjuk olvasni mindhárom gyerekkel, ezt a kifejezetten érzékenyítő könyvet, de nem teszek úgy, mintha a botrány, könyvdarálás előtt tudtam volna a létezéséről, feltűnt volna a sok új megjelenés között.

Röviden az a véleményem a könyvről, mint Boldizsár Ildikónak, vegyes ez a kötet, mind stílusban, mind megvalósításban.
Szöveg: 4 csillag
Illusztráció, külalak: 5 csillag
Támogatásból jött ki a 4,5 végső csillagozás:)
Hosszabban meg azt gondolom, hogy Molymacska értékelése annyira sokoldalú, pláne más szempontú, mint az enyém lenne, hogy inkább ezt fogom ajánlani. (https://moly.hu/ertekelesek/4022984) Vigyázat, SPOILERES!


Még egy mondatot emelnék ki a meseterapeuta szakmai- és magánértékeléséből:
"Az irodalom többek között arra jó, hogy beszélgetni lehet a művekben felvetett kérdésekről, meg lehet érteni olyan élethelyzeteket, amelyek különböznek a mieinktől."





November, december hónapokban elolvasom a maradék 3-4 Búvár zsebkönyvet, és mivel a postán vár rám, biztosan kézbe veszem Matt Haig legújabb művét, a The Midnight Library-t. 
Amit még tervezek, és remélem, hogy ezúttal sikerül tartanom magam hozzá, az Marie Fredriksson önéletrajza, bár ahhoz nem is tudom, hogy mennyi zsepi kell majd; illetve Hararitól a Sapienset, valamint a New York lányait, Elizabeth Gilbert tollából.

Nem is merek többet tervezni, lemondtam idénre minden recenziót, mert eléggé valószínűnek tartom, hogy sok változást hoz 2020. 
Ne legyen igazam! :(






Megjegyzések