A hét verse - Kaffka Margit: Vágyak

 



VÁGYAK

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e, jól van szabva a ruhám?
Színes szalag, csokorba szedve mind,
Ilyen a szívem is, könnyű, vidám.
El innen csak! Sokadalomba vágyom,
Ahol repkednek balga kacajok,
Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. –
Nagy, halálos jókedvet adjatok!
Mulatni akarok!

És mégis, mégis, e homályos zúgban,
Csillapító csendben jobb volna tán,
Itt csak valami néma, tompa bú van
És béketűrő, mélységes magány;
Jobb volna itt maradni minden este
S az éjszakán, míg jön a virradat
– Behúnyni a szemem és várni egyre
Az idő, az idő míg elhalad
És betemeti azt a holt nyarat.

1902

***
Vers forrása:
https://moly.hu/idezetek/186750

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi