Havi zárás: ez volt 2021.februárja

 


Remek munkám van, annyi bizonyos, azért kevés munkavállaló dicsekedhet azzal, hogy munkaidőben sétálhat fel-alá és fotóznia kell, mert az osztályvezetője azt adta ki utasításba ;) avagy, így készülnek az OIK FB oldalra és Instagram profilra az illusztrációk, hogy házon belül oldjuk meg a reklámot.

Nos, viccen túl, tényleg ezzel foglalkoztam csütörtökön, a hónap (számomra) utolsó munkanapján, összeszedtem egy gugli fotóalbumba a már 2019. szeptembere óta összegyűlt 100 fényképet, és gyorsan körbejártam a napsütéses épületben, még több tucatnyi új felvételt készíteni.
Timi kolléganőmmel készítjük már a következő két hónap Instagram puzzle feedjét, amivel szépítjük és építjük az OIK profilját. (LINK.)

Nemrég beszéltem meg Miabatével az instán egy fotója alatt, hogy nem való mindenkinek a puzzle feed, pont például a személyes instámon nem sült el jól, hiába vettem három sablont is decemberben; de a könyvtár oldalára remekül illik és rengeteg energiát spórol nekünk. Csak havonta 2 napot kell előre dolgozni, hogy aztán 12 posztot fel tudjuk használni :)

Ugyanígy, előre gyártódik szinte az összes kontent, egész február azzal telt el, hogy mikor nem a Beiratkozáson ültem, akkor tartalmat gyártottam a könyvtárnak. Az FB oldalon szinte az összes születésnapi köszöntő posztokat én írom meg előre, 2-3 nap alatt 12-20 bejegyzést előre időzítve.
Minden hétfő-szerda-péntek 10 óra az én idősávom ;)

Bár a blog meg a a Moly profil is ennyire gördülékeny lenne, habár az utóbbira nem lehet panaszom, lassanként megháromszorozom a figyelőink számát, mint amivel átvettem a profilt.
Pont ez a sok tartalom gyártás, fókusz, amit a könyvtár online jelenléte igényel, attól vagyok kevésbé jelen a saját könyves blogommal mindenhol; vagy még inkább, máshogy vagyok jelen.


"Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik." - írtam Seth Godin: Na, ez már marketing! című könyvének értékelésében, és ezt érzem hihetetlenül igaznak mostanában. Évek óta hallgatom, olvasom ugyanazokat a tanácsokat a személyes brandépítés kapcsán, és meg kell vallanom: évek óta elengedtem őket a fülem mellett.
Eddig.
Mert tényleg a #lessismore (kevesebb az több), valamint a #slowgrowth (lassú növekedés) az út, a módszer, ami hosszú távon fenntartható. Plusz a számok, lájkok csak pillanatnyi sikerélményt jelentenek, és csöppet se biztos, hogy ami egyszer bejött, az folyton bejön.

Februárban hiába készült ugyanolyan gondosan egy Agatha Christie kvízem, az mégse szólt akkorát, mint a múlt havi Kötelező irodalom - érettségi olvasmányos, pedig ugyanott reklámoztam, sőt az AC nénis szerintem jobban is sikerült, ötletesebb is. 
No, de mindegy, spongyabobot reá, a közösségi média és az internet kiszámíthatatlan állat, ezért kacagok egyesek naiv hozzáállásán, mely szerint majd hazánkban szabályozni fogjuk az FB-ét. 




Őket olvastam februárban:

  • Robert C. Pozen: Extreme Productivity
  • Békés Pál: A Félőlény
  • Yuval Noah Harari: Homo Deus
  • Cal Newport: So Good They Can't Ignore You
  • Kerri L. Richardson: From Clutter to Clarity
  • Seth Godin: Na, ez már marketing!
  • Ichiro Kishimi: Vállald ​fel bátran önmagad
  • Hugh Lofting – Kathleen Olmstead: Doktor Dolittle és az állatok
  • Ljudmila ​Ulickaja: Csak egy pestis
  • Jay Northcote: Watching and Wanting (Housemates #4)


Múlt havihoz hasonlóan ismét a Goodreads az olvasmányaimnak forrása, mert idén várhatóan ott fogom inkább a valóságnak megfelelően vezetni az olvasásaimat. Mivel a februári tízes listából négy olvasmány angol nyelvű, így nem is igazán tudnám őket a Molyon feltüntetni. 

Nos, hát nem lettem extrém produktív Robert C. Pozen: Extreme Productivity című könyvétől, még igazán rendszert se látok mögéje. Inkább a networking volt szerintem az író erőssége, illetve a fókuszálási készség - de az meg átadhatatlan képesség. Abban viszont igaza van, hogy az órabéres melók nem tükrözik a valódi teljesítményt :/

Békés Pál meseregényét, a Félőlényt szívesen ajánlom, gyereknek, felnőttnek! „Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.”
Fiam kötelező olvasmánya volt, naponta egy fejezetet olvastam fel a 8 és 10 évesnek. Nálam újraolvasás volt, és ismét imádtam. Szókincsbővítésre és disztópia bevezetésére briliáns mese.
Molyon 96%-on áll az értékelése, a 7. legjobb meseregény és a 15. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak a molyok értékelése alapján. 

Homo Deust sajnos rosszul olvastam, előbb a 21 leckét, aztán ezt. Ezért jó néhány fejezet újraolvasás volt és picit untam. De a vége, a harmadik fejezet, a jóslatok roppant izgalmasak, pláne mert Brexit és Trump betalált.
Hararit, mint kortárs történészt szívesen olvasom, figyelemre méltónak tartom, hogy liberális, de nem dicséri sosem agyon a liberális demokráciát. (nagyon helyesen)

So ​Good They Can't Ignore You-
t újra kell majd olvasnom, ami amúgy nem lesz nehézség, Cal Newport stílusát kedvelem.

Kerri Richardson műve nem annyira a declutteringről, vagyis szortírozásról, takarításról szól, sokkal inkább a mögötte lévő lelki gátakról, hiszen Kerri privátban coach, tanácsadó. From Clutter to Clarity is esélyes újraolvasásra. 

Vállald ​fel bátran önmagad Alfred Adler pszichiáter nézetein alapszik, az individuálpszichológia szemléletét követi. A vége nem tetszett, hogy egyetlen fejezet alatt adleri filozófia rajongó lesz a fiatalember, de sokat tanultam, érdemes volt kétszer elolvasni ezt a könyvet.


Csak egy pestis első találkozásom volt Ulickajával, erős 4 csillag. A kötet eleje nagyon erős, nagyon pörgős, snittszerű, sokszemszögű; mégis jól átjön az autokrata rezsim hatása. Aztán a végén 3 oldal alatt lerendezi a konfliktust, hálivúdi boldog endbe csömörlik a realitás. Kicsivel több halált el tudtam volna viselni, azt életszerűbbnek találtam volna.



„Nem mindenért, csak valamiért állunk ki.”

Seth Godin: Na, ez már marketing! című könyvéről ez a véleményem:
Remélhetőleg lassan már mindenki találkozott Seth nevével, vagy úgy mint marketing guru, akitől tanulni lehet, vagy csak azzal a ténnyel, hogy milyen hihetetlen népszerű blogot vezet, mely valószínűleg a világ leggyakrabban olvasott, hivatkozott marketing témájú személyes online oldala.
Seth 19 bestsellert írt már, 35 nyelven olvashatók a művei – mondhatnik, megkerülhetetlen tekintély, szakértő a témájában.

Nekem mégis nehéz volt elolvasnom ezt a könyvét, kétszer is belekezdtem, mire befejeztem. Ismeritek a mondást: „Amikor a tanítvány készen áll – a mester megjelenik.”?
Hát így voltam én ezzel a könyvvel, előbb tisztába kellett jönnöm számos aprósággal, magamat, a blogomat, online kommunikációmat illetően, aztán tudtam rendesen elmélyülni Seth könyvében.

A 'Na, ez már marketing!' nem tartalmaz gyakorlati tanácsokat, nem is való mindenkinek. Szerintem a személyes brandépítők, kisvállalkozók nagyobb haszonnal tudják forgatni, mert nem taktikát segít kiépíteni, hanem a marketing mögött álló szemléletmódról mesél. Olyan kérdéseket feszeget, hogy:
– 'Kiért van ez az egész?'
– 'Milyen változást akarok előidézni?'
– 'Nagy ugrás a változást választani. … Emberként választhatunk aközött, hogy dolgozunk, és hogy jobban dolgozunk.'
– 'Nem mindenért, csak valamiért állunk ki.'

Meg is vettem a Purple Cow című könyvét a kindle-re, az lesz a következő, amit el fogok tőle olvasni. De még kívánságlistás a Linchpin és a Tribes (Törzsek) is :)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Sohonyai Attila: Találhatsz annyit