Weöres Sándor: A teljesség felé #28

 


A visszautasító érzelmekről

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármíly
ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy
akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.
A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne
undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak jele, hogy nem
ismered eléggé. Mindaz, ami a világban szenny, csak hozzád való
vonatkozásában szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem
szenny többé, hanem semleges jelenség.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt
mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek
maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén
mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának,
vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a
helyzete szerint.
Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-
vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és
érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj.
Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed
csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya
valamílyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat?
tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod
a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol.
Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani
próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt
finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod,
anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy
beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi