Weöres Sándor: A teljesség felé #42

 



Jóslás az egyéniség alá sűlyedésről

A létezés egyetemes összefüggéséből kiszakadt, egyéniségébe-
zsugorodott mai ember hamarosan el fogja veszíteni egyéniségét, de nem
fölfelé, hanem lefelé. Minthogy nem bír egyéniségéből kiemelkedni, hát
alája-rogy. Nemsokára hatóságilag szabják meg, hogy melyik
vezetőembernek képét kell a falra akasztanod, mílyen könyveid és egyéb
tárgyaid lehetnek, mit ehetsz-ihatsz és mikor, s nemcsak a munka, de a
szórakozás is kötelező lesz, megszabott módon és megszabott időben; s
az egyéniségük alá süppedt embereknek ez tetszeni fog. Miután az
európai ember ezer évig úgy volt egyéni, hogy személyes szeszélyeit az
egyetemes lehetőségekkel szembe-feszítette: most a szeszélyekből
alakult ördögi rend nemcsak az egyéniségét, de az emberi létét is maga
alá temeti.
S a mai ember ezzel elégedett és boldog lenne, ha körötte az ól nem
imbolyogna szakadatlan.


Szöveg forrása:
https://terebess.hu/keletkultinfo/teljesseg.html

Megjegyzések