2015. március 9., hétfő

Megint Hétfő No.7 Banned Books – azaz betiltott könyvek (Anne Frank naplója)


Anne Frank naplója nem az első olyan kötet, amelyet számos amerikai államban próbáltak, próbálnak megtagadni fiatal kamaszoktól, mégpedig két szögesen eltérő okból. Egyik nézet szerint a napló „downer” vagyis túlságosan pesszimista, életeunt; de ugyan már, mitől lenne más???
A másik ok a pornográfia vádja, mivel az eredeti, vágatlan, Anne édesapja által cenzúrázatlan kiadás részletezi Anne altestének leírását, például pisilés közben.
(két magyar újságcikk is foglalkozik az esettel:
  http://index.hu/kultur/2013/04/30/betiltanak_anne_frank_naplojat/
http://www.delmagyar.hu/bulvar/kiborultak_a_szulok_anna_frank_vaginajatol/2141933/)

Nos, ez lehet meglepő egy felnőtt számára, de valószínűnek tartom, hogy azok az anyák, akik ilyesmi miatt sipákolnak, sose tudják meg, hogy drága csemetéjük miket látott már a televízióban, interneten, vagy mennyi kortárs pornót, regényt olvas. Nem kell messzire mennem, Murakami Haruki vagy Neil Gaiman is írt már szexuális tartalmú történeteket, az ő műveik ráadásul a szépirodalom kategóriába esnek.

A televízió meg pont az a közeg, ami ontja magából a szexet, mert a legtöbb tinisztár, népszerű amcsi zenész meg van arról győződve, hogy minimum 2-4 miniszoknyás lány, bikinis csajszi kell egy videóklipben; nem is beszélve a nagyon népszerű valóságshow műsorokról, amik ugyebár annál vonzóbbak, minél botrányosabbak. Jó esetben az ember ezektől el tudja tiltani a gyerekét, viszont reklámspotokban előszeretettel vágják be az alul semmi figurát; és ilyesmit már este hat után is levetítenek. Nézed békésen Harry Pottert, mikor a szünetben valaki bepofátlankodik a taplóságával, ordenáré viselkedésével az életedbe…

Nem kissé álszentnek tartok bármi ilyesféle tiltást, pláne a klasszikus listát olvasva (lásd itt: http://www.ala.org/bbooks/frequentlychallengedbooks/classics/reasons).
Legtöbbször a szex, profanizmus, túl sok liberalizmus, túl szabadosság, illetve vallási okok miatt próbálnak betiltani egy könyvet.  A Gyűrűk Urát még 2001-ben is elégették Új Mexico állam egyik városában a keresztény gyülekezet háza előtt, mondván sátánista mű.
Felháborodásomat enyhítendő, elgondolkoztam azon, hogy vajon nálam lennének-e ilyen könyvek, amit szívesen indexre raknék, hogy a három csemetém ne olvashasson tiltott gyümölcsöt. Arra jutottam, hogy bár a Mein Kampf nálam sosem lesz olvasmány, de azt hogy a gyerek mit szeret, mit gondol, csak egy bizonyos életkorig tudja meghatározni a szülő. (és ha odáig nem végzett jó munkát, nem mutatott jó példát, akkor a tiltott gyümölcs még vonzóbb lesz! Ne felejtsük el Hermione örömét, amikor Umbridge betiltotta Harry nyilatkozatát, az egész Roxfort azt olvasta, sőt a tanárok ilyen-olyan trükkös módon ki is nyilvánították megerősítő véleményüket.)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Alkonyat, netalán a Szürke ötven trilógia láttán erős vonzódást éreznék, tehát ezen könyvek felbukkanása esetlegesen jó néhány fullánkos célzásra ragadtatna, de attól még nem venném ki a gyerek kezéből, mint ahogy számos kortárs (és meglehetősen egy sablonra készült) tiniregényt sem. Ponyvát is kell olvasni, mint ahogy a kevésbé ízletes ételtől sem lesz baja az étkezőnek, úgy a színvonaltalan mű kell az összehasonlításhoz.


Hiszen elrettentő példák nélkül nem lehetne dicsérni sem, mint ahogy én most Anne-t fogom. Elolvasva a naplóját, belegondolva abba, hogy hét másik emberrel élt, két évet nagyon szűk helyen, időnként wécé és fürdés lehetősége nélkül; napfény, szabad levegő hiányában; néha órákra mozdulatlanná merevedve, mert egyetlen hang mindenki halálát okozhatta volna – hát úgy őszintén, az a csoda, hogy nem bolondultak meg!
Valószínűnek tartom, hogy nem fejlődött volna ki az értelme ennyire, ha nem kerül ilyen extrém helyzetbe, viszont úgy gondolom, hogy sok tekintetben a felnőttekkel kapcsolatos megítélése igaz lehetett (a bezártság nem a legjobbat hozza ki az emberből, hanem legsötétebb énjét); és azt hiszem, azt is nehéz lehetett elviselni, hogy mindenki őt akarta nevelni. (Ilyen tekintetben is rossz volt Anne-nek, mert egyfelől ott volt a halálos veszedelem, másfelől az amúgy sem egyszerű kamaszkor.)
 Végül idemásolom a két kedvenc idézetemet, mert mindenképpen bámulatos, hogy milyen gondolatok jártak az utolsó hónapban Anne Frank fejében:
"Élünk anélkül, hogy tudnánk, miért és minek. Mindnyájan élünk, s az a célunk, hogy boldogok legyünk. Mindnyájan élünk, különbözőképpen és mégis egyformán. Mi mindhárman jó körülmények között nőttünk fel, tanulhattunk, arra is van lehetőségünk, hogy az életben elérjünk valamit, s van rá okunk, hogy reménykedjünk a boldogságban, de... nekünk magunknak kell ezt kiérdemelnünk, és ez az éppen, amit kényelmesen nem lehet elérni. Ahhoz, hogy a boldogságot kiérdemeljük, dolgozni kell, és becsületesen élni, nem pedig üzérkedni és lustálkodni. Lehet, hogy a lustaság vonz, a munka viszont kielégít.
...


Boldogok a hivők; földöntúli dolgokban hinni nem mindenkinek adatott meg. Sokan nem hisznek a halál utáni bűnhődésben, a tisztítótűzben, a pokolban és a mennyországban, de ez nem is fontos. A vallás - mellékes, hogy melyik - helyes útra tereli a hivőket. Nem is lényeges az istenfélelem; fő, hogy az emberek megbecsüljék egymást és tiszta legyen a lelkiismeretük. Milyen jók lennének, ha esténként, lefekvés előtt végiggondolnák az aznapi eseményeket, s pontosan megállapítanák, hogy mit cselekedtek jól és mit rosszul. Mindennap akaratlanul is elhatároznák, hogy megjavulnak s ennek egy idő múlva valószínűleg meg is lenne az eredménye. Ezt a módszert mindenki kipróbálhatja, nem kerül semmibe és igazán hasznos. Mert tanulja meg az, aki még nem tudja: "Hatalmas erő a tiszta lelkiismeret!!"Anne Frank naplója
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése