Csütörtöki alkotóvágy #5. - Jé, már csütörtök van?

Ez a hét nem kicsit elszaladt velem, és konkrét írásos nyoma kevés van - ezt előre be kell vallanom.
Van egy személyes jellegű blogbejegyzésem a tumblren, egy-két kritikám, illetve még múlt heti projektjeim: 800 szó Drarry, és az original novella itt:
http://bells-novellak.blogspot.hu/2015/03/mariann-novellaja.html

A lazsálási okot ide másolom:
"Tegnap óta tök random időnként vigyorgok és éneklem: MEGYEK dolgozni! :D
Nem kicsit rám fér már a váltás, még akkor is, ha először biztos nagyon-nagyon fura lesz. (és picit ijesztő, hogy elvileg 3 nap a betanítási idő o.O)
No, mindegy, menni fog, mennie kell neki, mert VÁGYOM rá, de piszkosul.
Nem a fizetésre - holott fejben már azt is költöm,- de inkább arra, hogy megint többet legyek felnőtt társaságban.


Elvileg módosítanom kell több elhatározásomat is, fogalmam sincs, mi lesz az 500 szó projektemmel, lehet, hogy kénytelen leszek heti 500-at előirányozni;
nem biztos, hogy le tudunk menni Pécsre április elején; és persze neki kell állnom kitakarítani a házat, még mielőtt szerződést kötünk, és beállok.
Egyelőre annyit tudok, hogy holnap tüdőszűrő, igazolványkép készítés, erkölcsi beadás, aztán telefonálgathatok.
(még olyasmin is totojázok, hogy nyissak-e megint saját bankszámlát, vagy jó G-é? Habár fogok az előző munkahelyemtől pénzt kapni, a ki nem vett szabadságok után, szóval megérné… Ilyesmit még meg kell beszélni. Mint ahogy azt is, hogy mikor adjam át az Ezüst áruházat, mert az már nem is érdekel, és nem is fog beleférni az időmbe.)
Amire vágyom, és az első fizetésből fogom finanszírozni, azok új szemüveglencsék/szemüveg; illetve a Selyemhernyó lesz :3"

Ma eljutottam tüdőszűrésre, holnap megyek erkölcsit kérni, és közben befejeztem Farkas Lívia könyvét, az Ennél zöldebb már nem lesz-t.

Szerintem egyértelműen vannak könyvek, amik adott élethelyzethez, időszakhoz passzolnak, és vannak olyan pillanatok is, amikor felkészületlenül érik az olvasót az önsegítő kötetek. 

Szerencsére én most az első kategória vagyok, konkrétan felsikoltottam múlt héten boldogságomban, amikor megláttam Via könyvét az újdonságok között. A könyvtáros néni rá is kérdezett, majd ő is bólogatni kezdett, igen, ismeri a blogot :) 

Én is, de nagyon újonc vagyok, így nem fogom összehasonlítani a kettő stílusát; illetve azt fogom mondani, bravó, merészelt MÁS lenni, mint a blog, komolyabb, általánosabb, szélesebb olvasó rétegnek szóló. 

(Némi panasz a dicséret mellett: időnként vannak nem feketével, hanem szürkével szedett betűk ?!; valamint ez a könyv tényleg olyan, hogy beleírásra, aláhúzásra inspirál, ezért fáj visszavinni a könyvtárba :( no, nem baj, listát írok, hogy a kedvenc részeimet megtaláljam, és itthon már elmeséltem mindenkinek, hogy jövő hónapban névnapom van :D) 

Köszöntem az élményt, mindenképpen 2-3 évente újraolvasós, gondolós könyv.

Van a könyvhöz könyvklub is Via oldalán: http://www.urban-eve.hu/tag/konyvklub/
Megmondom őszintén, én elég egyéni módon olvastam a könyvet :D majd megírom Viának is.
Előbb végigvettem az első 2 fejezetet, majd elsöpörtem a blogra olvasni, mások hozzászólásait meglesni, és én is hagytam nyomot. 

Már ekkor tudtam, hogy ez egy nekem való könyv, mert már a nyolcadik oldalon ennyire okos:

"Ez a helyzet egyértelmű: érzelmi dolgokban soha nem az alapján döntesz, hogy más mit csinál, és nem azt próbálod utánozni. Akkor miért van az, hogy a munka- és pályaválasztásban, a kikapcsolódásban, a hobbiban, az életvitelben, a stílusban és gyakorlatilag az életünk összes többi területén mások példájából próbálunk kiindulni magunk helyett? 

Holott minden, az életedet közvetlenül érintő elhatározás egyben érzelmi döntés is, hiszen meghatározza, hogyan fogod érezni magad rövid és hosszú távon, vagy akár életed hátralévő részében. Mások döntéseit pontról pontra lemásolni és várni a hasonló eredményt ugyanúgy butaság, mintha a lemásolt randitól várnád a szerelmet."

A harmadik fejezet helyett az ötöst és hatost olvastam el, az időelemző táblázat akkora szerelem lett, hogy na! Aztán kihagytam két napot, ülepedett minden, és elolvastam kétszer mind a 3., mind a 4. fejezetet. :) Ma meg végigvettem a maradékot, és azt kell mondanom, számos gyöngyszemet találtam azokban is. Többek között ezért fogom újragondolni a shoppal kapcsolatos terveimet is, ott is elkél egy teendő lista; mit tudok marketing szempontból tenni, amíg nincs pénzem reklámra.
Szóval, nálam ez most nyerő volt, pláne az utolsó két fejezet miatt. A padlós nagyon őszinte, nagyon emberi, míg az "És most?" hogyan tovább átgondolások mindig aktuálisak, bármilyen életkorban, helyzetben is. 

Tehát újratervezek éppen, levettem a penziót heti 500-ezer szóra, mert az biztosabban vállalható; és örvendezek a pozitív új fejleményeknek.
Változás van, éljen! :D