2015. május 25., hétfő

Megint Hétfő No.13: Csokoládé (Mini-könyvklub 1.)

Vannak könyvek, amiket nem feltétlenül magától választ az ember, sőt azt mondanám, hogy az értelmesen olvasó egyén hajlandó a hobbijában is kilépni a szűkebb-tágabb komfortzónájából, és más kedvéért kezébe venni egy-egy irodalmi alkotást.
Nálam Joanne Harris Csokoládéja egyértelműen ez a regény, amit nem a Mini-könyvklub miatt olvastam el még tavaly, hanem azért, mert az egyik pécsi barátnőm, Bogi rajongója az írónőnek.
Elnézést, de nem találtam magyar előzetest a neten :(







Fülszöveg:
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Eredeti mű: Joanne Harris: Chocolat 

Eredeti megjelenés éve: 1999
Mint már írtam, nem szokásom könyvfeldolgozásokat megnézni, mégis rémlik, hogy mintha a filmet már láttam volna. És ennek egyetlen oka egy név lehet: Johnny Depp :)) Habár mai ésszel Juliette Binoche, Judi Dench vagy Carrie-Anne Moss is a képernyő elé csalna. Az, hogy a film megérdemelt-e vagy sem 5 Oscar díj jelölést, ma már nem rémlik, viszont az igen, hogy az olvasást megkönnyítette a tényt, hogy néhány alakhoz tudtam arcot társítani.

Értékelés:
4 csillag
Tetszett is, meg nem is :)
Maga a történet, a rengeteg falusi csetepaté rém izgalmas, néhol kiszámítható, néhol fájdalmasan ismerős, de a dominóeffektus, konzervatív vs liberális mindenképpen örök érvényű téma. Tetszett Vianne fehér boszorkánysága is, szimpatikusabb, mint az anyjáé, vagy a lányáé.
Amitől viszont a csillag levonás, az Armande alakja; nem hiszem el, hogy létezik ilyen karakter élőben, nekem nagyon mű. ( Ha ő is boszi, hová lett az ereje?)
A másik meg a „szerelmi szál”, ami nem kellett volna. Tudom, trilógia, de most vagy igazán szerelemnek, viszonynak kellett volna lennie; vagy semminek. Akkor ne álljon Roux össze mással :/
(ettől függetlenül a második részt mindenképp elolvasom)

A történetet még tavaly nyáron olvastam, karácsonyra megvettem magamnak a trilógiát, és várólistás a következő két kötet. Idén olvastam a Szederbort is Harristől, abban talán még több fehér mágia van, és persze ott is jelen van a falubeli közösség - kívülálló problémája. Egészen egyedi, hogy az életnek pont ezt a kis szeletét választotta a művei fő témájának, mert végül is, ma már ritkábbak a falvak, mint ötven-száz évvel ezelőtt.
Viszont ez mindenképpen igaz:
"Minden helynek megvan a maga jellege, és ha visszatérünk valahová, ahol korábban laktunk, mintha régi baráthoz térnénk haza. Az emberek azonban valóban hasonlítani kezdenek; egymástól ezer mérföldre lévő városokban ugyanazok az arcok, ugyanazok az arckifejezések tűnnek fel."




Vegazus, Mini-könyvklub kitalálója, írt egy nagyon informatív blogbejegyzést:
"Egy kis háttérinformációt is olvashattok Joanne Harrisről, a csokoládés receptjeiről, és arról, hogy milyennek ismerte meg Juliette Binoche-t és Johnny Depp-et. Ha érdekel, kattints ide!"
Jó szívvel ajánlom, nagyon érdekes olvasmány volt :)

A klub további tagjainak értékelését itt érhetitek el:
http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/csokolade_30.html
És még mindig lehet a könyvklubba tagnak jelentkezni május 31-ig! Júniusban Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér regényét fogjuk olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése