2017. október 20., péntek

Szeptemberi esti mesék


Egy ideje már töprengek azon, hogy írjak-e a sok-sok esti meséről, amit olvasunk itthon, de múlt héten rákérdezett offline valaki, hogy kinek, kiért olvasok én ennyi gyerekkönyvet. 
A válasz két főszereplője elmélyülten játszik valamilyen zombivadász játékot a játszóházban, direkt nem mutatom az arcukat :P Nem lesznek ők Anna, Peti, Gergő, holott Máté fiam tegnap azt mondta, hogy nem bánná, ha róla is készülne könyv.
Ha az nem is, egy blogbejegyzésben most újfent megemlítem, a fiam 7 éves, és most kezdte a sulit, az olvasástanulást is; a legkisebb gyerkőc, Emma pedig 5 éves, ovis. 

Mivel már szóba hoztam az olvasástanulást, a rengeteg mese egyik oka pontosan ez, a tanítónénik azt kérték az iskolában, hogy ne csak gyakoroljuk itthon az olvasást, hanem olvassunk is mi szülők fel, lehetőleg minden nap egy mesét.
Érdekes módon én most Máténál kezdem érteni a dolog apropóját, mert úgy veszem észre, hogy eddig elvonatkoztatott a betű és a mese között. Voltak ilyen furcsa jelek a könyvekben, amiből ő maximum a számokat, rajzokat, smiley-kat értette, de ezt a fejében különválasztotta az olvasástól, a történetmeséléstől.
Most, hogy ő is tanulja, sőt a mesékben a már ismerős szavakra rámutatok, kezdi felfogni a kapcsolódást. De valamilyen szinten érthető a logikája, a felnőttek általában érthetetlen, elképzelt, nem kézzelfogható dolgokról beszélnek; a tévéről az első pillanattól azt hallja, hogy nem kell mindent elhinni, a számítógépről pláne. Hát persze, hogy nem volt kapcsolat a buksijában a betűk és a mese között!




Az is nehéz, hogy ugrásokkal tanítjuk még a Meixner módszerben is a gyerkőcöket. Előbb magánhangzó-mássalhangzó szótagokat gyakoroltattunk be velük (am/im/óm); majd azt kérjük, hogy fordítsa meg őket: mó/mi/ma.
Meixner módszer további sajátossága, hogy mö/tö/sö hangzóként tanítja a betűket, nem úgy, ahogy anno mi szülők tanultuk, a Romankovics módszerrel, mé/té/sé betűnek. Aztán kimondatjuk a gyerekkel külön a betűket, ez milyen betű? Mö. Ez milyen? A. Na, akkor olvasd össze! és azt várjuk, hogy hagyja el a támogató ö hangot...


Szóval nehéz mesterség az olvasástanulás, kell a naponkénti, vagy lehetőség szerint heti 5x-i gyakorlás. Viszont azt az örömöt, mikor kiolvas egy szót, és villámcsapásként ráébred, hogy érti is! Hát az egyelőre leírhatatlan :D




Ha már iskolakezdés, akkor legelőször is egy iskoláról szóló, úgynevezett ablakos könyvecskét vettünk a kezünkbe. Szerintem mindenki ismeri ezt a kiadványtípust, egy-egy szövegrészt fel lehet emelni, és az alatta lévő kis ablakocskában további információkat lehet elolvasni.
A borítón látható szőke kislány, barna kisfiú kezdik az iskolát, és habár német a könyv, azért volt érdekes elolvasni, mert már az első héten össze tudtuk hasonlítani, hogy mennyire más a magyar iskola, mint a történetben szereplő, illetve, hol hasonlít, hol teljesen ugyanaz.

A legizgalmasabb az utolsó oldalpár, ahol 5-6 másik földrészen élő, más bőrszínű gyerekről mesélnek, hogy például Angliában kötelező egyenruha van, vagy hogy Grönlandon bentlakásos iskola van, Dél-Amerikában és Kínában pedig órákat kell gyalogolni a sulihoz.
Nálunk csak 5 utca sarkot...




Megvallom őszintén, véletlenül került a kezembe Bartos Erika eme könyve, de bizonyisten, telitalálat egy elsőshöz! Sőt, még egy iskolába készülő nagyovisnak is, második félévben, közel a ballagáshoz, de egy másodikosnak is jó lehet, tanév elején.

Az alaptörténet szerint Andris 7 éves, és szülei meglepetéspartit rendeznek neki, amire meghívják az egész családot. Minden családtagnak más neve van, az ábécé egymás utáni betűivel; az apuka Ádám, az anyuka Beáta, a kishúg Cili.
Tudom, hogy elsőre kicsit (nagyon) didaktikusnak tűnik a dolog, de nem az, mert rengeteg érdekes apróság bele lett dolgozva a kerettörténetbe. Egyfelől a rokonok különböző helyen élnek, volt debreceni, ahol nálunk apa barátja lakik a családjával; aztán volt Pécs környéki, ahonnan az én kedves barátnőim, Bogi és Hajni származnak. Volt szó benne Balatonról, Angliáról, sőt az egyik nagybácsi felesége francia - éppen úgy, mint nálunk a családban!
A különböző rokonsági fokokról is szó esik a mesében, hogy ki az unokatestvér, ki a mostohatestvér, nevelőszülő, mi az örökbefogadás, mit jelent fogyatékosnak lenni - legyen ez akár tolókocsi, akár hallókészülék.
Persze a felnőttek számtalan foglalkozást űznek, hobbival tevékenykednek, és a történet gyerekszereplői is változatos álmokat kergetnek. A kötet végén van egy ábécérajz is, Andris áll középen, majd jön a többi szereplő; van rajzolt térkép is, ki, honnan érkezett a buliba, illetve felsorolás is, ki, hány éves.


Már a Hoppla meséi is jó irány volt, de számomra most ezzel lépett ki az unalmas Anna-Peti-Gergő vagy Bogyó-Babóca világból Bartos Erika. Jó szívvel ajánljuk a könyvet, színes volt, lekötötte mindkét gyerkőcöt.

https://moly.hu/konyvek/bartos-erika-egyutt-lenni-jo



Ezt a mesét Emma kedvéért kellett elolvasni, mert az oviban eljátszották, minden gyerek nagy örömére, hogy a török császárnak bő bugyogója van :D
Itthon is röhögőgörcsöt kap tőle, amit mi már csak bámulunk - Máté maximum attól kacag, hogy Emma mennyire nevet.
Klasszikus mese, Arany fiának feldolgozásában.

https://www.youtube.com/watch?v=IxgKA4Sgqhg




Berg Juditot mi inkább a Rumini kapcsán ismertük a nagylánnyal, de nyáron jártak a kicsik napközis táborba, és ott kezdték el olvasni a három cicajáték történeteit.
A Cipelő cicák apró kis játékcicák: testük tarkabarka, farkuk végén színes gyöngyök himbálódznak. Pont elférnek egy gyerek markában, gazdáik mindenhová magukkal cipelik őket. A felnőttek csak ennyit látnak. De a gyerekek tudják, hogy a cicák ennél sokkal többre képesek! Csak csettintenek egyet a farkuk végivel, és hihetetlen csodák történnek: maguktól elindulnak a játéklovak, lilára és kékre váltanak az utcai jelzőlámpák, eltűnnek a tányérról az otthagyott kenyérhéjak…

Cirő, Pepe és Lőri, a játékcicák nevei elég sok gondot okoztak olvasás közben, de ahogy ránéztem a molyon az értékelésekre, más anyukáknak is :) Holott már megszokhattam volna, Berg Judit bámulatos neveket képes kreálni, nekem a Rumini sorozatból az volt az egyik kedvenc jellemzőm.
Nemcsak a játékok, hanem a gazdáik is hárman vannak, Lili, Marci és Dorka ugyanolyan nemi leosztásban vannak, mint nálunk az életben - nyilván ezért telitalálat a gyerekeknél a könyv.
De szeretik Agócs Írisz rajzait is, jókat tudnak derülni az illusztrációkon, viszont azt megállapították, hogy Pepe gazdájának lenni nehéz, mert ő a legnagyobb problémaokozó általában. Meg a legvagányabb, legdumásabb, aki csodálni is lehet...
Nálunk nagyon népszerű lett a mese, de majd jövő hónapban megmutatom, hogy miért a következő kötetet, a Cipelő cicák a cirkuszban olvastatták el velem többször.

https://moly.hu/konyvek/berg-judit-cipelo-cicak-a-varosban


Share:

2 megjegyzés:

  1. Az Olvasó Leó sorozatot nem ismeritek? Nagyon kedvelik az olvasni tanulók, olvasási nehézséggel küzdők. S Vadadi Adrienn is kezdi írni könyveit az iskoláról. Ezeket nem ismerem, de az óvodásokat nagyon szerettem. Felnőttként is, s az óvodások is keresték.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a tippet, majd rákeresek könyvtárban ;-) Vadadi Adrien könyve Máténak már jó, de Emma izgőmozgó, ha nincs elég kép, több a szöveg.

    VálaszTörlés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!