Finy Petra: Akkor ​is

FÜLSZÖVEG:

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. 

Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?

Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

A REGÉNY MEGRENDELHETŐ A LÍRA OLDALÁN!

 "A lány a pályaudvar vezetékeit bámulta a fejük felett. Bámulta az összekapaszkodó huzalok bonyolult vezetékrendszerét, ahogy a drótok hol egymásba fonódtak, hol szétváltak, látszólagos esetlegességgel, mintha ez az egész egy véletlenszerűen leejtett mikádó pálcikacsokor lenne. 

Vajon min múlik, hogy bizonyos vonalak egymásba fonódnak, mások pedig szétválnak? 
Vajon min múlik, mikor ki kerül mellé az életben?"

Érdekes módon, idén a női főszereplőkkel semmi szerencsém sincs, szinte mindegyik kiborít, kiakaszt, elriaszt magától. Megmondom őszintén, ha ez a könyv csak 100 oldal lett volna, én teljesen leszóltam volna a főhősnőt, Sárát. 

Tizensokév házasság után elhagyja őt a férje, és a regény elején a síráson, bömbölésen, hisztin, hányáson túl, még annyira bolond is, hogy az öngyilkossággal is megpróbálkozik.
Számomra, aki szintén anya, ez a legnagyobb baklövés, amit el tud egy nő követni. Nincs az a pasi, akiért megérné meghalni! 

De aztán színre lép a szomszéd, Őze Rezső, aki főleg a modorában, de egész sor apróságban is emlékeztet Fredrik Backman főhősére, Ovéra. Valahogy Rezső bácsi gondjai szép lassan elvonják Sára figyelmét önmagáról, ami nagyon jót tesz neki. Persze nemcsak a házassága esik szét a férje elköltözésével, de kiderül jó pár titok a saját szüleiről, a legjobb barátnőjéről, sőt az egyik legjobb fej kollégájáról is. 

Tehát Sára egymás után szembesül az elhagyatottság, titkolózás, elhallgatásokból eredő fájdalmakkal, amit megtetéz a gond, hogy többé nem tudja, kiben bízhat. Amíg a kötet elején a hátam borsózott a főhőstől, rájöttem,hogy Finy Petra nagyon okosan mesél korunk egyik társadalmi problémájáról, a társfüggőségről.

Hiába szól ez a könyv egy nőről, férfiakat is érint az a gond, hogy csak akkor érzik magukat teljes értékű embernek, esetenként embernek, egyáltalán, ha mellettük a párjuk. Nemcsak a mindennapi életrevalóságot érinti hátrányosan, ha egy párkapcsolatban, emberi viszonyban csak az egyik fél az erős. Ez csak szülő-gyerek esetén természetes, tizennyolc év felett lustaságból, kényelemből, netán észrevétlenül tolódhatnak el a normális, egyenrangú kötelékek.

Egy másik ember nem lehet mankó az életre, nem lehet a saját gerincoszlopunk helyett megtámasztója a testünknek – szerintem leginkább erről szól ez a történet. 

Sárának kell hozzá jó pár hét, majd fél év, mire ténylegesen felnőtt lesz, 100 százalékig vállalja a hibáit, azt, hogy vétkes volt ő is, és mer végre nemet mondani.

"A tavasz mindinkább kezdett magára találni. Eddig csak próbálgatta fényeit, illatait és melegét, de most mintha ráérzett volna, hogyan tudná kibontani magát teljes erejében. 

Április volt, amikor a zöldek már határozott zöldek,és nem csak óvatos, puhatolózó árnyalatok voltak. Amikor az eső felerősíti a színeket, és az egész város valami  különös aromától gőzölög, eltűnik a por fullasztó szaga,helyébe friss, fűszeres illat árad."

Én azt hittem, hogy végig utálni fogom a főhőst, Salamon Sárát, de nem, szerencsére elég volt egy könyv ahhoz, hogy kikupálódjon.
Ez egy elég csajos könyv, főleg az elején a sok hisztitől, de bátran ajánlom a kortárs irodalom kedvelőinek, nemtől függetlenül. Még nem igazi szépirodalom, olyan nagyon emelkedett, mainstream, de már ott van a kapuban. Meglepetésszerű,  jó élmény volt, köszöntem.
A regény április 16-án jelenik meg.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!

Weboldal - Facebook - Moly