5. Blogszületésnap

Roppant boldogan szabadulok el a tanulnivalók mellől mindaddig az ideig, míg megírom ezt a rövid posztot, inkább csak emlékeztetőnek magamnak is, hogy TEGNAP töltötte be 5. évét a blog.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre vagy kettőre, blogger leszek én :D - írtam az első blogszülinapi bejegyzésemben, míg a második évben azon morfondíroztam, hogy 2015. legjobb döntése volt, amikor új hobbiba kezdtem. Január 9-e számomra így nem csak Piton professzor szülinapja kapcsán jelentős, hanem a blogba is akkor kezdtem írni.

2015-ben az volt a fő elindítóm, hogy a könyvekről órákat tudok beszélni, olykor levegővétel nélkül is, és ez három év után sem változott szemernyit sem. A bőrlélegzésre való képességem sem, nemcsak a téma iránti rajongásom, immáron ötödik évben sem :D

Tavaly aztán keserűre sikerült a poszt, még bőven kiérződik rajta a kórházi lét, amin szerencsére már túl vagyok.

Elmúlt 12 hónap statisztikája

Szoktam ilyenkor legkedveltebb 10 bejegyzés képernyőképet betenni, Kovács Barbara verse felülmúlhatatlanul vezeti a statisztikát akkor is, ha kezdetektől kérem gugli barátomat, hogy számoljon nekem.
Valahol 203 ezer felett jár a számláló, google egyedül 79 ezer kattintás szállított eddig.

Országos Idegennyelvű Könyvtár (saját fotó)

A blog amúgy nem csak a közösségi médiában szerepel a profilom alatt, hanem az önéletrajzomban is - mint ahogy állásinterjúk alatt mindig szóba is került :)
Hiába no, szerves részét képezi az életemnek, még ha az utolsó fél évben ez annyira nem is látszódott, de büszke vagyok rá, hosszú távú projektnek szántam mindig is, valahogy természetes, hogy vannak benne hullámhegyek, hullámvölgyek.

Ahogy pedig az instagramon írtam már: A számmisztikában nem hiszek, de az érdekes véletlenekben igen - tegnap egyszerre volt blogszülinapom és járt le a próbaidőm, tehát mehettem fel újabb interjúra az igazgatóságra.
Ide csak annyit írnék: még bőven fogok fotózni az OIK-ról :))


Idén is köszönöm az olvasásokat, hozzászólásokat!