Hiro Arikawa: Az ​utazó macska krónikája


FÜLSZÖVEG:


Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted
Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

Eredeti cím: 旅猫リポート Tabineko Report


Eredeti megjelenés éve: 2012


Forrás

Ritkán szoktam trendkönyvet olvasni, az meg pláne még kevésbé szokott előfordulni, hogy egy divatba jött kötet megítélésével egyet értek – de most ez a helyzet. Mindenhová leírtam, hogy nálam egyelőre Az utazó macska krónikája az Év Könyve 2020-ban.

A mű már ott megveszi a macskabolond könyvmoly olvasót, hogy egyedi hangon szólal meg, Nana, egy vándorló életmódot folytató kandúr az elbeszélője. A meglehetősen lányos nevet a gazdájától, Szatoru-tól kapja, aki látszólag pótolni próbálja a kandúrral gyermekkori macskáját, Hacsit.
Kettőjük megismerkedésével kezdődik a kötet, amiből úgy lesz szorosabb viszony, együtt élés, hogy Nanát elüti egy autó, Szatoru pedig megmenti az életét, állatorvoshoz hordja, ápolja.
Évekig élnek boldogan egy aprócska bérlakásban, mikor elkezdődik vándorlásuk, hogy Nana új gazdát találjon, mert Szatoru bizonyos „halaszthatatlan okokból” nem tud tovább gondoskodni az állatról.

Raziel2 kapcsán azt írtam, hogy nem szeretem a road-movie stílusú, utazós könyveket, de érdekes módon ezzel a technikával semmi bajom, ha japán irodalomról van szó. Murakami Haruki majd minden művében él ezzel a fogással, ezért valószínűleg valahol a tudatom mélyen már összekapcsoltam a két fogalmat, utazós regény, az japán irodalom lesz.
Persze, tudom, hogy ez leegyszerűsítés, mint ahogy az is, ha azt írom: a japán művekre jellemző az is, hogy a szereplők mellett a mellékszereplők sorsát is bemutatja alaposabban, jó pár oldalon keresztül.
Itt is ezt történt, Szatoru barátai mellett, nagynénje életébe is bepillantást nyerhet az olvasó.

Murakamit azért hoztam az előbb fel, mert több, nála kliséként használt elem Az utazó macska krónikájában is helyet kapott. A nem hagyományos, szokatlan nevek; a japán szokásoktól eltérő, akár udvariatlan helyzetek; a halott családtagok; a zene; a beszélő macskák, állatok, macskákhoz való beszéd; a barátság-szerelem kissé összemosódása; az utazás, a múltidézés.
Meg természetesen Az utazó macskát is átitatja a mágikus realizmus, Nana és Szatoru útjuk során számtalan természettel összefüggő kalandot átél, amely súrolja a csoda határát.

Az utóbbi pár évben leszoktam arról, hogy elolvassam előre egy-egy könyv kritikáját, arról szóló véleményt, értékelést. Annyit éreztem csak, hogy ez sem egy boldog véget érő kötet lesz, viszont az teljesen meglepett, hogy képes volt megríkatni. Mi könyvmolyok az egyedi könyveket díjazzuk igazán, biztos a nagy (olykor ipari) mennyiség olvasása miatt.
Az utazó macska krónikája katartikus történet volt, nyilván a népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy vásznon is látható lesz majd. Ritka pillanat, de szívesen meg fogom nézni, sőt gondolkodom azon is, hogy az ekönyv után, csak beruházok a print változatba is, mert újraolvasós kötet lett nálam.
Jó szívvel ajánlom, nem csak macskabolondoknak :)

Megjegyzések