A hét verse - Nemes Nagy Ágnes: Az alvóhoz

 



Te ismeretlen és ruhátlan

te kelsz ki minden hamuból.

Te vagy a hetedik szobában,

nem haltál meg, csak aluszol.


Csak aluszol, háncsból az ágyad,

körül a hamuszín falak,

roncs függöny ád a némaságnak

nagy, mozdulatlan szárnyakat.


Nem mozdulok.

Csak, mint áramló, lassu rendek,

csak alvó látomásaid kerengnek,

mint láthatatlan csillagok.


Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad.

Sebesülten is megtalállak.

Szólj, hogy szólhassak holtomiglan.

Mondd, mondd el végre, merre jártál

kimondhatatlan álmaidban.

Megjegyzések