2017. május 29., hétfő

A hét verse: Lator László - A rád zuhant idő alatt



Lator László: A rád zuhant idő alatt


A rád zuhant idő alatt 
agyamban elsüllyedtél. 
A sejtjeimbe zártalak, 
világom része lettél.

Van úgy, hogy rád se gondolok, 
de nem feledlek mégse, 
s váratlanul felszínre dob 
bensőm hullámverése.

S akár a kés, a gyötrelem 
a rostjaimba mélyed, 
hogy nemcsak bennem – kívülem 
külön formádat éled.

A kútnál egyszer néztelek, 
ívvé hajolt a hátad, 
s éreztem, most is ellenem 
emelsz magadban gátat.

Míg magát minden pillanat 
a homlokodba ássa, 
te máris készíted magad 
az újabb változásra.

S hogy ott álltunk az elhagyott 
paradicsomban társak, 
szerettem volna szólni, hogy 
nincs hozzád joga másnak.

De hallgattam. Vad kényszerek 
szétágazó húzása tép. 
Rossz nélküled. De meglehet, 
ha volnál, nem volnál elég.

***

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése