A hét verse - Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

Ez is vagyok, az is vagyok, 

bánat, derű meg nevetés, 

felhő, de közben napsütés, 

beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált, 

ellentétekből épített, 

része a múló réginek, 

s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok, 

saját képletű ötvözet, 

amelyben megolvadt hegyek 

érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát, 

hogy kék legyek csak, mint az ég, 

mint sós a só, – egyféleség, 

egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik, 

lelkesség, fáradt fájdalom, 

s akarom bár, nem akarom, 

nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható, 

együtt e sok: a szenvedély, 

a szirti csúcs, a bányamély: 

egész és meg nem bontható.

Vers forrása:
Moly.