2017. május 1., hétfő

A hét verse - Vészi Endre: Egész és meg nem bontható



Vészi Endre: Egész és meg nem bontható

Ez is vagyok, az is vagyok, 
bánat, derű meg nevetés, 
felhő, de közben napsütés, 
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált, 
ellentétekből épített, 
része a múló réginek, 
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok, 
saját képletű ötvözet, 
amelyben megolvadt hegyek 
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát, 
hogy kék legyek csak, mint az ég, 
mint sós a só, – egyféleség, 
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik, 
lelkesség, fáradt fájdalom, 
s akarom bár, nem akarom, 
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható, 
együtt e sok: a szenvedély, 
a szirti csúcs, a bányamély: 
egész és meg nem bontható.

Vers forrása:
Moly.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése