2018. május 19., szombat

Cziglán Karolina: Tökéletlen szülők, boldog gyerekek


FÜLSZÖVEG:
Te ​jó ég, örökre elrontom a gyerekem! – fut át sokszor a maximalista szülők fején. De vajon tényleg elrontjuk a gyereket, ha nem felelünk meg mindenben a tökéletes szülő ideáljának? Vagy inkább akkor teszünk jót vele, ha el tudjuk engedni az önmagunkkal szemben támasztott szigorú elvárásokat? Ha egyszerűen csak együtt vagyunk a gyerekünkkel, és megpróbálunk egymásra hangolódni? 
Cziglán Karolina arra bíztat, szülőként legyünk együtt érzők. Nemcsak a gyerekünkkel, de saját magunkkal is. Igyekezzünk támogatni önmagunkat, megérteni, mit miért teszünk. A gyereknevelés nem autószerelés – mondja. Ezért aztán nem is ígér biztos recepteket, amelyeket pontról pontra követve tökéletes szülőkké válhatunk. Abban segít, hogy felismerjük, miképpen törhetünk ki az ismétlődő konfliktusos helyzetekből, oldhatjuk fel a bennünk és környezetünkben meglévő feszültségeket. 
A könyv nemcsak az anyáknak szól, a szerző tudatosan egyenrangú szülőtársként kezeli az apákat. Napjainkban fokozatosan átalakul az apaszerep, egyre több férfi szeretne igazán, tevékenyen részt venni gyermeke életében. Ez a könyv kapaszkodót adhat az erre vállalkozó apáknak.

A Tökéletlen szülők – boldog gyerekek újszerű szemlélete abban rejlik, hogy a családi egyensúlyt állítja középpontba. Ettől függ ugyanis, hogy biztonságban érzi-e magát a gyerek, és van-e lehetősége igazán gyereknek lenni. Szól arról, hogyan hat rá a szülők egymáshoz fűződő viszonya, és a tágabb családdal való harmónia. Nem feledkezik meg az olyan – nem hagyományos – családban élőkről sem, mint az egyszülős- és szivárványcsaládok, vagy, ahol örökbefogadott gyerekeket nevelnek.

CZIGLÁN KAROLINA pszichológus, pár- és családterapeuta. Az elmúlt hét évben rendszeresen publikált a Dívány internetes portálon a családi élettel, szülőség kérdéseivel kapcsolatos írásokat. Anya és feleség.
A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETŐ ITT A JAFFA kiadó OLDALÁN :)





Habár a címben felidézett tökéletlen szülőség meglehetősen jól megy nekem, hiszen naponta gyakorlom, szeretek új gyereknevelési könyveket olvasni. Pláne olyat, amelyik már a bevezetőben azt taglalja, hogy nem óhajt kőbe vésett szabályokat adni, legfeljebb egyet:
Mindig érezze a gyerek, hogy mellette állsz!

Cziglán Karolina műve hét fejezetben taglalja azt a meglehetősen bonyolult világot, ami a gyereket övezi. Amikor bekoptat a valóság, semmi nem olyan, mint elképzeljük a kezdeti probléma, amivel szülőként először szembesül az ember. A jó, vagy kevésbé jóindulatú, mindenesetre tanácsban gazdag külvilág gyakran elbizonytalanítja az első gyermekes szülőket. Ez utóbbi dolgot nem is csodálom, nekem szerencsém volt, hogy a nagylányom még az internet hazai robbanása előtt született, de a kicsikkel terhesen már szándékosan kerültem a kismamás oldalakat. Pont elég volt kedélyborzolónak a pár baba-mama, kismama magazin levelező rovatát elolvasni.

A szerző egy 2014-es tanulmányt idéz akkor, amikor a babák három alapvető tulajdonságait taglalja: az egyik legfontosabb alaptulajdonság a csemeték aktívitása. Vannak élénkebb, pörgősebb és léteznek lassabb, csendesebb babócák, akikből vélhetően ugyanilyen temperamentumú felnőttek lesznek. A második alapvető tulajdonság a társaság és kommunikáció kedvelés, vagyis a szociabilitás. Végül pedig az emocionalitás következik, hogy a baba sírós, avagy sem, könnyen meg lehet nyugtatni, vagy sem. Ugyanis létezik alkatilag fogékonyság a negatív érzelmekre, ami persze később táptalaja lehet a depressziónak.
Tehát ezek egy kisgyerek születési tulajdonságai, amiket a szülő sajnos, vagy szerencsére nem tud befolyásolni. Nyilván egy élénk társasági életet élő anyukának, egy pörgős apukának kelőképpen meglepő élmény lehet, ha túl csendes, zárkózott, visszahúzódó gyermeke születik, de ezt egyik félnek sem lehet hibául felróni.
A gyermeket igyekezni kell elfogadni a hibáival együtt, de olykor nem árt magunkba mélyedni sem Cziglán Karolina szerint, hogy vajon ami tulajdonság a gyerkőcben bosszantja a szülőt, megőrjíti, az milyen saját vágyakat, ki nem mondott megfelelési drilleket takar.

Ami még nagyon tetszett a kötetben, hogy sokrétű, számos ponton a megengedő nevelés híve, de nem támogatja a korlátok ledöntését, és egyáltalán nem beszél pszichológussul, vagy vátészként. Ez a könyv nem óhajt csodatévő gráll lenni, inkább útvezető, elgondolkodtató, számtalan helyen a szülői önelfogadást elsődleges feladatként említő mű.
Az alcíme a ráhangolódás, együttérzés, önelfogadás is mutatja a szerző szerint fontosnak tartott technikákat, amiket viszont nem csak a gyerekkel, hanem a szülőnek önmagával, a házaspároknak egymással, és a tágabb külvilággal szemben is érdemes alkalmazni Cziglán Karolina szerint.
A könyvben nagyon jó alcímek vannak, és rengeteg apró téma is felmerül, talán elsőként és legfontosabbként azt a fejezetet emelném ki, amiben az anyává válás sokkjáról ír. Merthogy nem vagyunk született anyák, hiába a tévhit, igenis léteznek olyan nők, akiknek nehezebben megy az önmagukra rátalálás abban a teljesen más életszerepben, hogy anyák lettek és be vannak zárva otthonra, mint amikor szabadon jöhettek – mehettek a világban. Igen a párkapcsolat, pláne a házasság is lekorlátozza az embert, de az még mindig semmi ahhoz képest, hogy egyik napról a másikra felelősséget kell vállalni egy másik emberi lény életéért, néha minden külső segítség, útmutató nélkül.

A további rész pedig, ami nagyon tetszett: hogy a szülőség nem one-man show. Van külön fejezet apáknak, amiben én arra csodálkoztam rá, hogy mennyire más a világ, mint például anyáink idején volt. Akkoriban egy apától csak a családfenntartói szerep volt elvárás, illetve az pluszpont volt, ha nem verte a gyerekeket, az anyát. Manapság viszont a pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy az apa csak „idegen” marad a gyermekei részére, ha nem tölt időt a családdal, vagy nem jut el a gyerekkel közös programokra. Az már a személyes megjegyzésem ehhez a témához, hogy miként az emberi testnek nem tesz jót az egyoldalú táplálkozás, úgy az sem jó egy családnak, ha csak egyvalaki véleménye irányítja.
A kötet legutolsó fejezetében pedig arról van szó, hogy milyen veszélyes a világ manapság, mennyiféle csábítás van benne, és erre hogyan tudjuk felkészíteni a gyerkőceinket. A mesékről szóló rész annyira tetszett, hogy az ebben a félévben beadandó házidolgozatomban is hivatkoztam a könyvre :)

"Nem jó szülőnek kell lenni, hanem folyamatosan fejlődő szülőnek, egyre jobb szülőnek. Olyannak, aki tudja, hogy ez egy befejezetlen feladat, ami mindig tesz fel új kérdéseket, és csak tökéletlenül lehet megoldani. A szülőségbe nem lehet belefásulni, mert mindig van új tanulnivaló. És ez akkor is folytatódik, ha felnőtt a gyerek, akkor jó anyóssá, apóssá, nagyszülővé válhat az ember, illetve olyan anyává, apává, akivel meg lehet beszélni a múltat, és lehet javítani a kapcsolaton."

A fenti idézettel egy ponton vitatkoznék: bele lehet fásulni a szülőségbe, de igen, a folyamatos fejlődés végtelenül fontos.
Majd minden fejezetet kétszer olvastam el, számtalan bekezdést, részt bejelöltem, mint megjegyzendő idézetet, és várhatóan pár éven belül újraolvasom majd a könyvet.
Köszönöm a lehetőséget, első olvasásra 4 és fél biztos csillagot érdemel a kötet, szívesen ajánlom, akár első gyermekes szülőknek is!


Köszönöm a recenziót a Jaffa kiadónak!



Cziglán Karolina oldalát pedig itt találjátok:
https://www.lelki-segitseg.hu/


*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*

Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!