Krekó Péter: Tömegparanoia

by - május 04, 2018


FÜLSZÖVEG:

Milyen ​társadalmi reflexek hívják életre, és tartják mozgásban az összeesküvés-elméleteket? Mi a különbség az álhír és a dezinformáció között? Hogyan alakítja át a valósághoz való viszonyunkat az ún. „igazságon túli” politikai kommunikációs gyakorlat? Lehet társadalmi szinten védekezni az agymosás ellen? Milyen jelekről ismerhetjük fel, hogy éppen egy politikai irányítású médiagépezet hatása alatt állunk?

Magyarországon eddig nem jelent meg az összeesküvés-elméletek témakörét tudományos igényességgel megközelítő kötet – annak ellenére sem, hogy a téma a publicisztikában és a közbeszédben a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, továbbá a társadalomtudományokban jelentős tudás halmozódott fel a témában az elmúlt években. Krekó Péter munkája hiánypótló, alapos feldolgozása a témának. A könyv, építve a szerző az elmúlt öt évben végzett tudományos kutatásaira és a doktori disszertációjára, tudományos ismeretterjesztő stílusban mutatja be az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiai működésmódját.


A KÖTET KEDVEZMÉNYESEN MEGRENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN :)



"A mai álhíripar, legalábbis Nyugaton, úgy virágzik, hogy nincs se háború, se diktatúra, se cenzúra. Persze a médiában és a politikában is sokan érdekeltek abban, hogy meglegyen a háború „érzete”: hogy a gazdasági válság világvégének, a menekültek érkezése kontinensek civilizációs harcának, a terrorizmus pedig mindennapos, mindenkire leselkedő halálos fenyegetésnek tűnjön. Erre pedig pénzt is áldoznak. Mégis, manapság – legalábbis a világ nyugati felén – nem beszélhetünk klasszikus, felülről jövő, intézményes agymosásról.
Az emberek a saját agyukat mossák át az álhírekkel – és ehhez a bulvár- és álhírmédia, illetve a populista politikusok csak a szappant adják. A közösségi média pedig a lavór – ami más formában korábban is létezett."

Fenn a Mátrában olvastam el ezt a könyvet, és meglepődve tapasztaltam leérkezve a wifi mentes hegyről, hogy mekkora aktualitása tud lenni az ember olvasmányának.*
Ebből a műből rengeteget tanultam, teljesen naiv lélekként vettem kézbe Krekó Péter kötetét. És most nyilvánosan mondok neki köszönetet, mert olvasás közben úgy éreztem, hogy végigjártam egy szemesztert nála, kicsit (nagyon) rácsodálkozhattam, kikupálódhattam a körülöttem lévők fantazmagóriáiból.

Nem mondom azt, hogy nem hiszek a konteókban, hiszen valamilyen szinten mindenki hisz – ez az egyik markáns mondanivalója a kötetnek, szerintem. Viszont azon érdemes nem kicsit elgondolkodni, hogy mik a mozgatórugói az ember hitének? A társak, ismerősök véleménye, a csordaszellem? A saját felsőbbrendűségébe kapaszkodó ego? Vagy a vakhit, hogy igenis tud az egyén úgy információt nyerni a világban, hogy az tiszta, mentes minden túlzástól, manipulációtól?
Az emberiség – szerintem- elég gyakran esik abba a hibába, hogy egy technikai eszközt, elvet, eszmét piedesztálra tesz, egekig magasztal, és használata során félreteszi az alapvető óvatossági szabályokat, józan paraszti eszét. Mindent lehet eltúlozva csinálni, még az olvasást is, de az interneten, közösségi oldalakon keringő információkat nem szabad száz százalékban készpénznek venni.
Nagyon örültem, hogy Krekó Péter széles körben reklámozta az IFLA, Könyvtári Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szövetsége poszterét – bár meg kell jegyeznem, hogy a rövidítés feloldása nem igazán sikerült *khm-khm, ejnye-bejnye.


https://www.ifla.org/publications/node/11174

Hogy miért fontos ez a könyv, egyáltalán a téma, az álhírek, összeesküvés-elméletek?
Mert nem csak közvetlenül a mi életünkre van hatással, ha egy zavarodott embertársunk elolvas egy fészbúkon terjedő álhírt, és beront fegyverrel abba a gyorsétterembe, ahol éppen ebédelünk…
De hatással van a gyermekeink, unokáink jövőjére, hogy egyes politikusok (igen, itt jön a rész, mikor Donald Trumpot szidom) az egész bolygóra nézve hoznak pletykákon alapuló politikai döntéseket. Konkrétan itt a téveszméjére gondolok, hogy Kína terjeszti a globális felmelegedésről szóló álhíreket.
Tehát ebben élünk, a mindennapi valóságunkat szennyezi a médiakáosz, és a konteók hatásmechanizmusa. Még csak azt a luxust sem tudjuk megengedni magunknak, hogy ne figyeljünk oda semmilyen hírre, semmilyen közösségi oldalra, mert jön egy új emberi erőforrások miniszter, aki laposföld hívő. (* erre vonatkozott az első mondat)

Hogy milyen volt a könyv?

Olvasmányos, rengeteg háttérinformációval, jellemzően magyar vonatkozású összeesküvés-elméletekkel, de az elkerülhetetlen nemzetközi konteókkal is fűszerezett kötet.
Nyilván azt mondanám, ajánlanám, hogy alapmű - részemről szívesen szavaznék arra a pártra, aki kötelező olvasmánnyá tenné - és számon is kérné! minden felnőtt, magyar szavazópolgártól.
(Bilibe lóg a kezem, de mindegy...)

Amit még dicsérném kell az két dolog, egyfelől a technikai, az 512 tételes irodalomjegyzék, hivatkozás jegyzék. Másfelől pedig Krekó Péter nagyon finoman adagolt, odaszúrós humorérzéke kiemelkedő. Ilyesmikre gondolok:

"Tehát azért zajlanak a világban úgy a dolgok, ahogy zajlanak, mert összeesküvés van a háttérben. Azért van összeesküvés a világban, mert úgy zajlanak a dolgok, ahogy az összeesküvés-elmélet mondja. Logikus, nem?"

***

"Bakay Kornél, az erősen vitatott munkásságú, a magyarokat leginkább a pártusokkal és a szkítákkal rokonító történész például hosszasan ír arról az üldöztetésről, amelynek a finnugor elmélettel vitatkozó tudósok, politikusok ki vannak téve a nagyhatalmak és az érdekeiket képviselő akadémiai világ részéről. A szerző széles körű üldöztetését egyébként mi sem illusztrálja jobban, mint hogy 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki."
:D




Pártpreferenciát tekintve - hű, de gáz, hogy kénytelen erre kitérni az ember!- ez nem egy egyszerűen liberális könyv, bátran adnám jobb és baloldali szavazók körébe is.
 Van benne pár magyar vonatkozás, de aktuálpolitika csak felületesen, ami mondjuk halkan jegyzem meg: nem utal arra, hogy oly nagy lenne a sajtószabadság, de azt elkerüli, hogy csak a jelenlegi helyzetben legyen a mű időszerű olvasmány. Majd az idő vasfoga bebizonyítja, de itt is arra számítok, mint Török Gábor könyvénél, hogy könnyen lehet egyetemi ajánlott, vagy kötelező irodalom.

Végül ideteszem az utolsó bekezdést a könyvből, jó tanácsként:

" A dezinformáció elleni önvédelem alapszabálya így foglalható össze: Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, aminek nagyon örülsz vagy amitől nagyon dühös leszel! Az elfogult, tényeket nem tisztelő újságírás, a dezinformáció és az álhíripar éppen az erős, elfogult vélemények kiszámíthatóságán keresztül tesz minket érzelmileg manipulálhatóvá. Annak a forrásnak, ahonnan csak „jó”, a világképedet megerősítő információkat kapsz, ne higgy! A valóság összetettebb és ellentmondásosabb annál, mint hogy mindig kielégítse az elvárásainkat, a reményeinket, és megerősítse a véleményünket."

További idézeteket a molyra vittem fel, összesen 18 darabot: https://moly.hu/konyvek/kreko-peter-tomegparanoia/idezetek  :)


Köszönöm a recenziót az Athenaeum kiadónak!


You May Also Like

0 megjegyzés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!