2018. május 25., péntek

Benyák Zoltán: Az ​utolsó emberig


FÜLSZÖVEG:

Esküdt ellenségek. Ők ketten. Akiket a halál sem ment meg attól, hogy egymásnak essenek. Minden időkben, újra és újra.
A felfedezések korában, egy rozzant vitorláson hánykolódva az óceánon a régi és az újvilág közt. A nagy francia forradalom utáni évtizedben, de Sade márki meglepetésekkel teli, bizarr kastélyában. A viktoriánus London bűzös sikátoraiban, ahol Hasfelmetsző Jack szedi áldozatait. Háborúkban, végnapokban mindig szembetalálkoznak, és mindhalálig harcolnak önmagukért, a hitükért vagy a szeretett nőért.
Most pedig, végül, itt állnak egymással szemben, és ezúttal mindannyiunk sorsáért kell megküzdeniük.


A REGÉNY KEDVEZMÉNYESEN ELŐRERENDELHETŐ ITT A LÍRA OLDALÁN!

Még bele is olvashattok az első 16 oldalba :))





"Ki veszít ezerszer, most végre győz.
Ha így gondolják a csalfa idők."



„Olyan lelkesen idéztél ebből a könyvből, hogy egészen meghoztad a kedvem!” írta nekem egy másik könyvmoly a twitteren. Nos, hát bevallom: ez volt az egyik célom a sok idézettel, hogy terjesszem a Benyák-kórt, mert legközelebb, ha megint előolvasok, tudok majd kiknek lelkesedni, olvasás közben. Nem mintha nem oldottam volna meg most, egyenesen a forráshoz fordultam ;)

Azt is kérdeztétek páran, hogy honnan, mióta rajongok Zoli írásaiért, mert azt már olvasás közben odaírtam, hogy bizony fangirling van, erősen. Egy másik könyvmoly, egy figyeltem olvasott valamit Zolitól, még 2014-ben, sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan mit. Én nem szoktam ismeretlen szerzőktől, előre, olvasatlanul rendelni, csak ha már legalább egy könyvüket végigolvastam, Benyák Zoltán ebből a szempontból is kilóg nálam a sorból. Tehát 2014-ben megvettem az Ars Fatalist és Az idő bolondjait, és bár tudom, hogy Zolinak ez utóbbi a kedvence, mert a kislányának írta, nálam az Ars Fatalis a szerelem, mai napig.
Aztán gyorsan jött még ugyanebben az évben a Háború gyermeke, amit inkább hagyjunk, mindenkinek kell egy szárnypróbálgatás, illetve a Jonathan Cross álnéven írt Veszett lelkek városa. Azt egy antikváriumban vettem meg, tisztán emlékszem, hogy felsikoltottam a gyönyörűségtől, hogy kincsre bukkantam, és hülyének néztek :D
Összefoglalva, Zoli kilenc könyvéből hetet olvastam, Az utolsó emberig a hatodik regénye lesz a hálószobámban.



"Teste olyan könnyű volt, akár egy egysoros búcsúlevél lapja. Szeme csak ritkán nyílt ki, de az olyan volt, mintha kemencébe bámultam volna."

Szerintem már a Csavargók dala is más műfaj volt, mint amiben Zoli általában alkot, vagyis valahol a mágikus realizmus, urban fantasy és sci-fi határbirodalmából. Bocsássatok meg, nem szívesen tennék egyetlen címkét az írásaira, egyfelől, mert tényleg keverékek, másfelől meg azért, mert a kategóriába beosztás mindig leszűkíti a szerzőt és művét. Mint ahogy az élet sem csak fehér-fekete, a legtöbb könyv sem csak egyféle típusú, többféle szempontból, nézőpontból érdemes őket megközelíteni.
Elég sok szájhúzgálást kap, kapott a fülszöveg, amire én csak azt tudom mondani, hogy nyilván marketing miatt olyan, amilyen, valamint megjegyezném: az íróknak ritkán van beleszólásuk. A borító viszont, habár azt is kritizálták páran, illik a regényhez, minden egyes alaknak van szerepe a történetben!



"Ezek azt hiszik, az már forradalom, ha levágunk pár fejet. Szerintem az igazi forradalom abban áll, hogy meg tudod-e változtatni azokat a bizonyos fejeket."



Spoiler nélkül nehéz erről a regényről írni, idézni sem volt egyszerű. Soha nem vittem fel még ennyi idézetet egyetlen könyvről sem, de higgyétek el, bőven hagytam mit kiválogatni Nektek is. Sőt, Zoli és a kiadó háta mögött, a partvonalon állva én is izgatottan várom, hogy kinek mennyire fog tetszeni a mű, illetve, hogy mit fog belőle idézésre, megjegyzésre érdemesnek vélni :D
Óvatosan megfogalmazva annyit mesélnék, hogy a történetnek több szereplője van, szám szerint három, az ő sorsukat követhetjük a regény lapjain. Zoli általában mindig kicsit más szerkezettel dolgozik a könyveiben, itt is teljesen más felépítésű a mű, mint amilyeneket eddig alkotott. Elgondolkoztam azon, hogy egy olyan borítóképet fogok idetenni, ami kirakósként, puzzle-nak ábrázolja a kötetet, leginkább így tudnám előrevetíteni a rajongóknak a regényt. Van végszó is, amiben Zoli megvallja, hogy jócskán van benne izgalom, amiért teljesen másképpen írt, mint ahogy eddig tette, nem biztonsági játékot játszott, hanem kockáztatott ezzel a regénnyel.

Olvasás közben figyelni kell, mégpedig erősen ajánlott. Én minden fejezetet kétszer, az utolsót pedig négyszer olvastam el, de alig várom, hogy a printet is a kezembe kaparítsam, és még a dedikálás előtt újrázhassak. Hogy mire érdemes figyelni? 
Sok az apró információmorzsa, ami átvezet egyik részből a másikba, szinte krimiszerűen felépítve a szálakat. És persze rengeteg a nagyon okos gondolat, vagy akár mondattöredék, ami mélyén, ami mögött ott rejtőzik a szerző – ezekből párat ide is tettem nektek. Olyanok ezek az idézett szövegek, mintha egy-egy féldrágakő lapulna az ösvényen, amin az olvasó a történet nyomán halad.
Maga a regény nagyon sötét hangulatú, szinte végig kézzel fogható feszültséggel telített, valószínűleg sokszor olvastam levegővétel nélkül, flowban.
King műveit nem ismerem, de a Gaiman hasonlítás – bármiképpen is nem szeretem -, megállja a helyét. Sőt, ha nagyon akarnám hasonlítgatni, akkor volt egy olyan fejezet, ami egyértelműen Edgar Allan Poe-t juttatta eszembe.



"Te, aki ezeket a sorokat olvasod, talán nem is tudod, milyen az, amikor az ember egész élete egyetlen pillanaton inog, dől, hol jobbra, hol balra. És hogy milyen kétségbeejtő, amikor ennek még teljesen tudatában is van. Szinte már el se hiszi, hogy vele történik mindez."


Nyilván a kérdés, hogy kinek ajánlanám?
Elfogultan válaszolva: mindenkinek. :D
Kevésbé rajongva, azt mondanám, hogy a fantasy, mágikus realizmus kedvelőinek elsősorban, mert a Benyák rajongók úgy is tűkön ülve várják. Meg tudom érteni őket, én is azóta könyörögtem a kiadóban előolvasásra (sőt elő-előolvasásra), amióta megtudtam, hogy lesz új regény.
(és persze ugyanígy fogok tenni a következő előtt is… :D csak, hogy finoman jelezzem az érdekelteknek, már most.)
Olvastam már más véleményét, nem csodálkozom a négy és fél csillagon sem, azon sem, ha a régebbi rajongóknak nem fog ugyanúgy tetszeni ez a kötet, mint például A nagy illúzió.
Lebegjen a szemetek előtt, hogy ez egy kirakós játék, és egyben egy kockázatvállalás eredménye. Nálam öt csillag, kedvenc lett, és ott fogok állni a dedikálásra várók közti sorban június 9-én ;) 
(Segítség a megismeréshez: a kockás blúzt fogom hordani, ami a profilképemen van.)

Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs dedikál a Könyvhéten
https://www.facebook.com/events/1573377679454348/







"Sok szeretettel vár minden kedves olvasót

Bíró Szabolcs - székirodalom és Benyák Zoltán író oldala

a 89. Ünnepi Könyvhéten, Budapesten, a Vörösmarty téren,
2018. 06. 09-én (szombaton) 15 órától egészen 17 óráig,
az Athenaeum Kiadó standjához (56-os pavilon).

Mindkét szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelenő új regényével várja az olvasókat."



Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!


Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!