A hét verse - Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül

Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül

Mint észrevétlenül álomba hull az ember, 

úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; 

már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel 

s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják, 

s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt, 

ki érti még lobos szivének sok kalandját, 

s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már, 

megrendelésre fordít, eladja verseit, 

már szerződést bogoz, számolgat és protestál 

s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy, 

e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; – 

kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy, 

a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél, 

hiába táncol és csal a forró emberész, 

s minden megméretik, ha egyszer majd nem él; 

sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll, 

s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant, 

s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol 

mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol, 

és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg, 

mert értük dolgozik, akár a néma portól 

csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

***

Kép: Pixabay

Vers:
https://moly.hu/karcok/1261353