Tehát a moly lista:
- Hermína Franková: Ki tud franciául?
- Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
- Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett
- Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
- Agatha Christie: Gloriett a hullának
- Jane Austen: A klastrom titka
- Agatha Christie: Egy marék rozs
- Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
- Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt…
- Mosonyi Aliz: Boltosmesék
- Popper Péter: A nem értés zűrzavara
- Mitch Cullin: Mr. Holmes
- Vekerdy Tamás: Nagy családkönyv
- Anna Gavalda: 35 kiló remény
- Jean-Jacques Sempé – René Goscinny: A kis Nicolas
Alice Hoffmantól még 2014-ben olvastam az Átkozott boszorkákat, és finoman szólva teljesen padlóra tett, hogy mennyire nem hasonlított a könyv a filmre - ami sokkal-sokkal jobb volt az eredeti regénynél.
Hoffman így nálam indexre is került, de aztán elolvastam Tekla értékelését, és úgy voltam vele, hogy adok még egy esélyt az írónőnek.
(ez volt amúgy a technikám Neil Gaimannel és John Green-nel is, és náluk már működött a dolog.)
Fülszöveg:
A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.
A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.
Tekla véleményéhez annyit fűznék hozzá, hogy igen, én is nagyon örültem annak, hogy a tartalomleírással szemben nem csak szerelmi szálból áll a történet, hanem szerencsére jócskán összetett. A korabeli gyárakkal kapcsolatos, gyerekmunkáról és női munkások kizsákmányolásáról már nem egy könyv született, itt az 1910-es években a dolgozók kiszipolyozása semmivel sem különb, mint amit Darren Shan leírt a 18 században megszületett Larten Crepsley élettörténetének elején.
Számomra három nagyon izgalmas szál volt a regényben:
a kezdődő feminizmus megidézése, az ortodox zsidó emigránsok sorsának ábrázolása Eddie-n keresztül, illetve a furcsa lények világa.
A Rémségek cirkusza, a torzszülöttek mutogatása valószínűleg egyidős lehet a piacozással, vándoló árusokkal, bár ha jól sejtem, akkor számos eldeformáltan született gyermeket elpusztíthatott a környezete, ilyen-olyan módszerekkel; hiszen legtöbbször az ördög kezét, illetve khm, a Sátán fizikai beavatkozását láttak bele a fogantatásba a hívő emberek. Valószínűleg még a hitetlenek is a szülők, felmenők valamilyen bűnét, hibáját okolták az amúgy genetikai rendellenességeknek.
Aki megélhette a nagykorúságot, biztosan a társadalom peremére került, nem igazán csodálnám, ha kiderülne, akár Mary Shelley Frankenstein-ben leírt teremtménye is csak egy ilyen rémség volt.
Az USÁ-ban az első hivatalos freak show (szörnyszülöttek cirkusza) 1880-ban jött létre Coney Islanden, a siker pedig újabb rémségcirkuszok létrejöttét hozta magával. A század végére számos ember számára a cirkusz eme formája már főállású foglalkozássá vált.
Manapság már a jogvédők tiltakoznak az ilyesféle ketrecben mutogatás ellen, de a tévécsatornák még mindig szívesen borzongatják az arra fogékony nézőiket.
Itt van két újságcikk is a témáról:
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20091022/emberi_allatkertek_-_freak_show/
és http://hvg.hu/shake/20110302_szepseg_szornyeteg_fogyatekos_reality_cha
Fenti kép Darren Shan Rémségek cirkusza című filmből származik, a tizenkét részes vámpírsaga több kötete is a szörnyszülöttek között játszódik, a könyvekben jóval több szerepük van, mint a filmvásznon. (ami természetes is, mert itt az első három kötetet gyúrták egybe, és arról volt szó, hogy lesz további film is...)
Virginia Woolf két regénye az Évek és az Éjre nap is belülről mutatja be a korabeli szüfrazsett mozgalom egy-egy alakját, mégpedig oly módon, ami mindenképpen megemlítésre méltó itt Hoffman regényével szemben. A feminizmus arisztokrata hölgyek úri passziójának tetszett az egykorú férfiemberek szemében, és bizony vagy az volt, mint itt a Gyönyörű titkok múzeumában, hogy bolondokházába, szerencsés esetben vidéki rokonokhoz elzárták a lázadó fiatal hölgyeket, de házasságba kényszerítés is szóba jöhetett, csak azért, hogy megőrizhessék a család jó hírét, társadalmi megítélését. Nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Miss Cissy, a Csengetett, Mylord-ból.
(Woolfnál a szüfrazsett Mary mindent megtenne a szerelemért, akár eldobná a feminizmust is...)
Végül az egyik legérdekesebb regényszál szerintem Eddie és apja, illetve az egész ortodox zsidó közösség története. A Wikipédia vonatkozó szócikke egy 2012-es felmérésre hivatkozik, mely szerint a világ zsidó népességének majd 40 százaléka az USÁ-ban él. A Szex és New Yorkból szerintem mindenkinek megmaradt az a rész, mikor Harry Goldenblatt megkéri Charlotte kezét :))
Szóval New York városa és szinte az egész állam a kivándorolt zsidóság központja volt, első perctől fogva, és a renitens vallási elhagyókat látványosan kiközösítették.
Eddie különleges képességei és hivatása, a fényképészet olyan lehetőséget adtak a fiatal férfi kezébe, ami valószínűleg keveseknek adatott meg, és élettörténete, apjához, közösségéhez fűződő nagyon komplex viszonya miatt számomra ő kedvesebb főszereplő volt, mint Coralie.
Szívesen ajánlom a könyvet, én biztosan tudom, hogy nyitottabban fogok Alice Hoffman-hoz közelíteni ezek után, mert nemcsak a regény összetett volta miatt volt egyedi, hanem a szép nyelvezete miatt is.
"Az egyik fa ágai között holló telepedett meg; Eddie csak akkor vette észre, amikor a kép már az előhívóoldatban volt. Egy másik kép exponálása közben feltámadt a szél, és meglepetten látta, hogy akkori látóterén kívül szirmok peregtek a földre; fehér virágeső, mintha hó esne augusztusban. Eddie megértette, hogy amit az ember lát, és ami valóban létezik a természeti világban, gyakran ellentmondásban van egymással. Az emberi szem nem képes igazi látásra, mert saját ember mivolta korlátozza; az ember látását elhomályosítja a megbánás, a vélemény, a hit. Ami a valós világban tapasztalható, megismerhetetlen a valós időben."
Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Számomra három nagyon izgalmas szál volt a regényben:
a kezdődő feminizmus megidézése, az ortodox zsidó emigránsok sorsának ábrázolása Eddie-n keresztül, illetve a furcsa lények világa.
A Rémségek cirkusza, a torzszülöttek mutogatása valószínűleg egyidős lehet a piacozással, vándoló árusokkal, bár ha jól sejtem, akkor számos eldeformáltan született gyermeket elpusztíthatott a környezete, ilyen-olyan módszerekkel; hiszen legtöbbször az ördög kezét, illetve khm, a Sátán fizikai beavatkozását láttak bele a fogantatásba a hívő emberek. Valószínűleg még a hitetlenek is a szülők, felmenők valamilyen bűnét, hibáját okolták az amúgy genetikai rendellenességeknek.
Aki megélhette a nagykorúságot, biztosan a társadalom peremére került, nem igazán csodálnám, ha kiderülne, akár Mary Shelley Frankenstein-ben leírt teremtménye is csak egy ilyen rémség volt.
Az USÁ-ban az első hivatalos freak show (szörnyszülöttek cirkusza) 1880-ban jött létre Coney Islanden, a siker pedig újabb rémségcirkuszok létrejöttét hozta magával. A század végére számos ember számára a cirkusz eme formája már főállású foglalkozássá vált.
Manapság már a jogvédők tiltakoznak az ilyesféle ketrecben mutogatás ellen, de a tévécsatornák még mindig szívesen borzongatják az arra fogékony nézőiket.
Itt van két újságcikk is a témáról:
http://www.nlcafe.hu/szabadido/20091022/emberi_allatkertek_-_freak_show/
és http://hvg.hu/shake/20110302_szepseg_szornyeteg_fogyatekos_reality_cha
Fenti kép Darren Shan Rémségek cirkusza című filmből származik, a tizenkét részes vámpírsaga több kötete is a szörnyszülöttek között játszódik, a könyvekben jóval több szerepük van, mint a filmvásznon. (ami természetes is, mert itt az első három kötetet gyúrták egybe, és arról volt szó, hogy lesz további film is...)
Virginia Woolf két regénye az Évek és az Éjre nap is belülről mutatja be a korabeli szüfrazsett mozgalom egy-egy alakját, mégpedig oly módon, ami mindenképpen megemlítésre méltó itt Hoffman regényével szemben. A feminizmus arisztokrata hölgyek úri passziójának tetszett az egykorú férfiemberek szemében, és bizony vagy az volt, mint itt a Gyönyörű titkok múzeumában, hogy bolondokházába, szerencsés esetben vidéki rokonokhoz elzárták a lázadó fiatal hölgyeket, de házasságba kényszerítés is szóba jöhetett, csak azért, hogy megőrizhessék a család jó hírét, társadalmi megítélését. Nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Miss Cissy, a Csengetett, Mylord-ból.
(Woolfnál a szüfrazsett Mary mindent megtenne a szerelemért, akár eldobná a feminizmust is...)
Végül az egyik legérdekesebb regényszál szerintem Eddie és apja, illetve az egész ortodox zsidó közösség története. A Wikipédia vonatkozó szócikke egy 2012-es felmérésre hivatkozik, mely szerint a világ zsidó népességének majd 40 százaléka az USÁ-ban él. A Szex és New Yorkból szerintem mindenkinek megmaradt az a rész, mikor Harry Goldenblatt megkéri Charlotte kezét :))
Szóval New York városa és szinte az egész állam a kivándorolt zsidóság központja volt, első perctől fogva, és a renitens vallási elhagyókat látványosan kiközösítették.
Eddie különleges képességei és hivatása, a fényképészet olyan lehetőséget adtak a fiatal férfi kezébe, ami valószínűleg keveseknek adatott meg, és élettörténete, apjához, közösségéhez fűződő nagyon komplex viszonya miatt számomra ő kedvesebb főszereplő volt, mint Coralie.
Szívesen ajánlom a könyvet, én biztosan tudom, hogy nyitottabban fogok Alice Hoffman-hoz közelíteni ezek után, mert nemcsak a regény összetett volta miatt volt egyedi, hanem a szép nyelvezete miatt is.
"Az egyik fa ágai között holló telepedett meg; Eddie csak akkor vette észre, amikor a kép már az előhívóoldatban volt. Egy másik kép exponálása közben feltámadt a szél, és meglepetten látta, hogy akkori látóterén kívül szirmok peregtek a földre; fehér virágeső, mintha hó esne augusztusban. Eddie megértette, hogy amit az ember lát, és ami valóban létezik a természeti világban, gyakran ellentmondásban van egymással. Az emberi szem nem képes igazi látásra, mert saját ember mivolta korlátozza; az ember látását elhomályosítja a megbánás, a vélemény, a hit. Ami a valós világban tapasztalható, megismerhetetlen a valós időben."
Ha tetszett a poszt, kérlek pipáld ki a bejegyzés alatti megfelelő mezőt,
Neked csak egy kattintás, nekem viszont számít minden apró visszajelzés :)
FB-én itt tudsz követni: https://www.facebook.com/lakosztaly
Molyos adatlapom ez: http://moly.hu/tagok/mariann_czenema
Levelet ide írhatsz: bagolybizsu(kukac)gmail(ponty)com
Az a külföldi borító gyönyörű! :) Nekem ez a könyv valahogy nem jött be annyira, pedig jó volt a hangulata, egyedi volt a történet, de valahogy mégsem... Viszont egy esélyt még mindenképpen szeretnék adni Alice Hoffmannak. :)
VálaszTörlésJó kis könyvejet olvastál márciusban is! :)
Zsófi
Lehet, hogy nem jó időben olvastad; én most épp ezen szenvedek az Ólomerdővel kapcsolatban, hogy hiába remekül kitalált történet, de most én annyira a hétköznapokban élek, annyira a valóság fontos, hogy az elképzelt világokba nehezen tudom beleélni magam.
Törlés(ezért nem bírom befejezni sem a könyvet, még mindig 67 %-on állok vele)