{Vigyázz! Kész! Posztolj!} : Kedvenc együttesem

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.
A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el.


Nem tudom, hogy ki, mire emlékszik gyerekkorából, állítólag három éves korunk előtti életünkre nem igazán lehet visszagondolni; viszont nekem határozottan rémlenek zeneszámok, amiket a szüleim hallgattak anno. Példának okáért Szécsi Pál vagy Máté Péter remélhetőleg nemcsak nekem ismerős, de ugyanígy a szüleink (50-es években született generáció) sztárjai voltak az Illés, vagy Halász Judit, Koncz Zsuzsa, hogy csak a magyar neveket említsek.
Ha pedig bővítem a felsorolást, akkor a Boney M és a Beatles voltak nagy csillagok, még az Abba előtt. A Brown Girl in the Ring többször is szólhatott otthonunkban, mert a mai napig extázist kapok tőle, ha megszólal valahol :) képes vagyok bevásárlóközpont közepén elkezdeni énekelni - persze csak halkan, tekintettel másokra... akik mondjuk hamar futóbolondnak néznek.

Húgom gyerekkori kedvence Michael Jackson, majd a Guns'n'Roses volt, én ennél szolidabban nyomattam. Neoton Família üvöltött mindig a lakásban, ha takarítottunk - furcsa módon ezt a szokást mai napig szeretjük, anyukámmal együtt. Nálam volt egy Bonanza Banzai időszak, erről leginkább Andrea barátnőm tehetett :))
Sajnos be kell vallanom, hogy megvoltak az akkori divatos fiúbandák is, Backstreet Boys :D igen, volt poszterem is a falon, több is, de most le kellett gugliznom, hogy anno melyik srácot imádtam...
no komment.
Volt egy ideig Kylie Minogue és Jason Donovan időszakom is, de diszkózni akkor jártam, mikor a 2 Unlimited - No limitje volt a menő :D rohadt "öreg" vagyok..., 1993-as a szám.


Viszont ennyi be- és félrevezető után elérkeztünk az Igazihoz, az Egyetlenhez, ahhoz az együtteshez, akiket szinte egész életemben, immár 30 éve imádok:



Akinek meglepetés volt a ROXETTE képe, az még nem ismer engem igazán :)
A svéd duo karrierje Halmstadban kezdődött még az 1970-es években. Per Gessle éppen kiszállófélben volt előző Svédországban híres és imádott bandájából, a Gyllene Tider-ből; és az EMI-nél ajánlották neki Marie Fredrikssont.
Találkozásuk 1986-ban eredményezett először lemezt, akkor még hagyományos bakelit verziót, illetve kazettát, ez volt ”Pearls Of Passion”. 

1988-ban, a második lemezük, a Look Sharp hozta meg nekik a világhírt, mégpedig egy cserediáknak köszönhetően. Az amerikai diák először Minneapolisban, egy kis helyi rádióban játszotta a The Look-ot, amit aztán gyorsan átvett több amcsi rádióállomás is, és mint amesében, máról-holnapra befutott a duó. 1989-ben érkezett a ”Listen To Your Heart”, majd rá egy évre a híres filmbetétdal, ”It Must Have Been Love”. Ez utóbbit 4 milliószor játszották már le az USÁ-ban!!!



1991-ben jött a Joyride, és indult a turnézás, 1992-ben jutott el először Budapestre a két kedvencem, anno a Kisstadionban volt koncertjük, amire tőlünk az egész család elment, Persze én élveztem a legjobban, végigénekeltem, hiszen Per dalszövegei mind-mind segítették az angoltanulásomat. Állítólag érződik is az akcentusomon a skandináv hatás...
Mindenesetre a rajongás még nagyobb táptalajt kapott, bár az egyetemi évek alatt csöndesedett. De azért 2002-ben, mikor a média beszámolt Marie betegségéről, az agydaganatról, én is sokat imádkoztam a gyógyulásáért, és hálás vagyok az Égnek, hogy 19 év várakozás után, 2011-ben újra láthattam őket színpadon élőben. Élménybeszámoló még a régi blogon, ITT.

Volt aztán időszak az életemben, mikor éjjel-nappal Roxette-t hallgattam, tönkre is tettem egy-két fülhallgatót miatta :) A fanfictionök is elképzelhetetlenek voltak Per szövegei nélkül, ő volt az ihletem, a Múzsám. Megvan az összes lemezük, manapság már modern CD változatban, sőt Per egyéni karrierjének gyümölcsei is a hálószobában laknak :) Pár éve, még a könyvgyűjtögetés előtt erre költöttem az ajándékba kapott pénzeimet.



Most április 8-án jött ki a tizedik nagylemez első dala, de igazándiból a hírekbe sajnos a hétfői bejelentés került be, hogy Marie visszavonul a turnézástól, mert ezt javasolták az orvosai. Természetszerűen, ahogy ez már lenni szokott, megindult a spekuláció, egyes hírportálok arról írtak, hogy kiújult nála az agydaganat.
Holott ilyen rémhírek nélkül is, mi rajongók csak extra hálásak tudunk lenni valakinek, aki példamutatóan erős ember. Mikor eltávolították fejéből a daganatot, Marienél volt egy időszak, mikor svédül sem tudott beszélni; újra betanulta az angol szövegeket, de többé már nem adott interjút egyedül. És végig, 2010 óta úgy él, hogy a bal szemére vak, így állt ki színpadra, énekelt, táncolt, mozgott... hát nem Csoda, hogy kitartott mindvégig? 
És persze Per is, aki ott volt, hátországként, igaz barátként támogatta Marie minden küzdelmét, és biztosra veszem, hogy amíg él, ott is lesz társnak :)

Nos, ennyi lelkendezés után itt van két dal, amiket imádok tőlük, és talán nem meglepő, de nem nagyon ismertet fogok hozni. A rajongók nem feltétlenül a túl népszerű slágereket szeretik, hanem inkább a különlegesebb darabokat.
No One Makes It On Her Own azért egyedi klip, mert eredetileg egy rajongó készítette, de Pernek megtetszett és rábeszélt mindenkit az EMI-nél, hogy ez legyen a hivatalos verzió :))
Azon kívül, hogy nagyszerűen passzol a dalhoz a rajzolt klip, Per szövege isteni, imádom, hogy mennyire többértelműen tud angolul fogalmazni.





A Milk and Toast meg szimplán csak azért került ide, mert az én egyik személyes kedvencem - eltekintve persze attól a ténytől, hogy ez az egyik legjobb, legszebb dal a Room Service albumról. Szegény Per itt nagyon melléfogott, rábeszélte valami okos, hogy dolgozzanak együtt Madonna egyik zenei producerével, ezért szinti-popos lett az album. Mit ne mondjak, teljesen mindegy milyen nyelvű rajongói fórumon jár az ember, mindenki szidja...
Na, mindegy, ha tehetitek, szánjatok pár percet erre a nyugtató, lelket lecsendesítő dalra :)
Aztán meg nézzétek meg, hogy melyik bloggertársam kiért rajong.

Jó zenehallgatást kívánok, kommentben megírhatjátok, hogy melyik Roxette dalt ismeritek! :D


Blogbejegyzéshez most két forrást használtam:
Roxette hivatalos oldala és a képeket az FB oldalukról linkeltem. 




Megjegyzések

  1. Bonanzás korszakom nekem is volt.:) A Roxettet is szerettem nagyon, a Neoton összes lemeze megvolt, de volt Szécsi Pál és Máté Péter is a családi lemezgyűjteményben.:D Hú, akkor én is öreg vagyok? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha Zsófi voltál, akkor semmikép :)) de azt az öreg megjegyzést a 2Unlimited-re írtam, egyszer láttam egy ilyen "poénos" FB posztot (rádióállomásét, vagy valami vicces képeket posztoló oldalét), akik szerint ha ismered ezt a számot, erre táncoltál a diszkóban, akkor te is öreg vagy.
      (Szokták ezt a tévémacival kapcsolatban is kiírni.)

      Törlés
    2. Jaj, Bea voltam, az lemaradt.:) És bizony a tévémaci is megvolt.:D

      Törlés
    3. :) hát igen, egykorúak vagyunk, de nem "öregek", max érettek :D

      Törlés

Megjegyzés küldése