2016. április 28., csütörtök

Girl online

A szerzőről:


A 25 éves Zoe az Y generáció nemzetközi sztárja, aki Zoella néven pár éve indított divat- és sminktanácsadási csatornát a YouTube-on. Korosztályából sok lány őt tekinti legbizalmasabb barátnőjének, akivel fiúkról, családról, suliról és divatról, szerelemről és félelmekről is őszintén lehet beszélni. A Girl Online megdöntötte a megjelenés hetében legjobban fogyó könyv eddig világrekordját, 35 országban vehetik kézbe a rajongók.

Pár megdöbbentő adat Zoelláról:
3 millió Twitter követő, 3.5 millió Instagram követő, 7 millió YouTube feliratkozó, 2 millió Facebook like.





Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…
Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét?
És a szerelmedben, ha a boldogság?




A véleményem:


Kezdem azokkal a dolgokkal, amiket szerettem a könyvben:

- Penny apukáját, és az ő nagyon zenes, nagyon nyugis hozzáállását az élethez, valamint a főzési tudományát :) mint feleség és mint anya is, csak azt tudom mondani: NEKEM is kell Szombati reggeli, hatfogásos! :D

- Elliot, alias Wiki is imádnivaló volt - nekem miért nincs ilyen okos meleg legjobb barátom? (nyaf-nyaf)

- A blogbejegyzéseket nagyon szerettem, mind a témájuk, mind a stílusuk miatt. A legjobb talán a Ki lehet nőni egy barátot? feltevés volt, de úgy általában a blogposztok hangneme hozzám jóval közelebb állt, mint a regény többi része. (mondanám azt is, hogy természetesebb volt)

- Az esküvői szalont, a Meglátni és Megszeretni-t :)

- Penny fényképezős hobbiját - azt hiszem, akik fotóznak, és jó képeket csinálnak, valami teljesen más szemszögből nézik a világot, rázoomolva de mégis kitágítva a lehetőségeket, és ez nagyon szépen átjött a regényben. (Klassz a borító is hozzá, szépen egységessé teszi az egészet)

- én nagyon nagyot röhögtem Ollie-n (pont arra az ajándékra számítottam, amit Pennynek adott) és az irodalomtanáron is, alapvetően jó karakterekkel dolgozik a történet.





Most jön a feketeleves, amit NEM szerettem, nem tetszettek:

~ A legnagyobb gondom az alapsztori.
Bár ugyebár meg kell vallani nem én vagyok ennek a regénynek a korosztálya, de vannak más, már évekkel ezelőtt megjelent történetek, amikben hasonlóan szerencsétlenkedik a nyilvánosság előtt a főhősnő (Neveletlen Hercegnő sorozat); illetve a főszereplő bénázása felkerül a youtube-ra (Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem rémlik?).
A blogbejegyzések persze lendítettek a dolgon, de abból meg kevés volt, és a szerelmi rész egy idő után elnyomta.

~ A kevesebb több, pláne ha szerelmi szálról van szó.
Értem én, romantikus a sztori, de Penny és Noah a 125. oldalon ismerkednek meg, a 177. oldalon ír a lány egy blogbejegyzést arról, hogy valószínűleg beleszeretett valakibe, és csak a 294. oldalon derül ki, hogy ki is Noah valójában.
Majdnem  száz (100) oldal nem szól másról, mint néznek egymásra, aztán csókolóznak, aztán Penny azon mereng, hogy megtalálta a lelki társát; majd randi, csókolózás, merengés, és randi, csókolózás, sóhajtozás...

De most tényleg, tudom, hogy túlzásnak tűnik, de kb ennyiben összefoglalható, hogy mi történt a 22. és 37. fejezet között. Nekem nem kicsit elcsépelt volt az írok neked egy dalt sablon közbeiktatása, már amúgy is kiakadt a giccsmérőm :P
Arra azért íróként nem árt átgondolni, nem biztos, hogy az olvasóknak van párjuk, és pont az ellenkezőjét, kisebbségi komplexust válthat ki belőlük egy ilyen mesebeli történet.

Végeredményben szerintem első próbálkozásra nem volt rossz, 3 és fél csillagot kiérdemel tőlem -  muszáj vagyok szigorú lenni, az Ólomerdő és Umberto Eco könyve négy csillag volt, hozzájuk is viszonyítok.
Részemről egyszeri olvasmány volt, nem fogom a folytatást se követni, maradok inkább Mia kalandjainál, vagy Marni Bates regényeinél.
Viszont a romantikus, szórakoztató, kikapcsolódást kereső olvasóknak szívesen ajánlom :)



A két kisebb kép forrása az amazon.

1 megjegyzés:

  1. Juj, most egyszerre várom és félek tőle. :D Sajnos egészen biztos vagyok abban, hogy nem fognak nekem se tetszeni a kitartott tocsogós elmélkedések lelki társakról, csókokról, stb... :D Mindegy, azért megpróbálom. Csak felvértezem magam majd előtte. ;))

    VálaszTörlés