2016. szeptember 5., hétfő

A hét verse: Váci Mihály - Szabadon


Váci Mihály – Szabadon


Mint ágak közt a szél, 
csillagok közt a felhő, 
úgy nőni önmagamban 
kuszáltan, mint az erdő, 
szabadon össze-vissza, 
sok millió irányba, 
erdőnyi kitárt ággal 
mindent ölelni vágyva, 
minden csillagra ággal 
mutatni, mint a gyermek, 
minden szellőre sírni, 
mint hogyha vihar ver meg: 
eget ölelni milliárd 
görcsös gallyal és vággyal, 
s a földet átkarolni 
gyökerek hálójával, 
a zuhogó fényt inni 
fuldokló levelekkel, 
és vihart lélegezni, 
sóhajtani kék reggelt, 
kétfelől átölelni 
a szorongó világot, 
foganni benne, – s nyitni 
tőle fordult virágot: 
itt gyökerezni: éhhel 
fogózni friss husába, 
– de minden rezdüléssel 
valami másra vágyva.

***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/759190
Kösz Gabó!
Kép innen.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése