Erdős Renée: Hajnali ​hegedűszó

FÜLSZÖVEG:
A regény főhőse, a fiatal, 17 éves Marianne, aki édesanyjával és mostohaapjával él annak vidéki birtokán. Féltő szeretet és gondoskodás veszi körül, amely csak nehezen engedi láttatni a való életet, annak minden tragédiájával és nagyszerűségével, boldogságával. A történet során Marianne felnőtt lánnyá válik. Megérti a környező világot, megtanul kompromisszumot kötni, s megismerni a szerelem, a testi-lelki vonzalom nagyszerűségét és kínját…

Eredeti megjelenés éve: 1933

Nekikezdtem a várólista csökkentésnek, egyelőre a vékonyabb könyveket előtérbe helyezve. Nem szoktam előre elolvasni a molyon a véleményeket, olvasás előtt, mert nem szeretem, ha más befolyásolni, de mégis rápillantottam ennek a regénynek a lapjára.
Tény és való, egyet kell értenem, a főhős, Marianne nem is naiv, hanem valami földöntúlian, rajzfilm főhős szerűen buta. Az én öt éves óvodás lányom jóval talpraesettebb nála.

Viszont mentségére legyen mondva, tényleg eszméletlenül nehéz kereszt lehet, ha valaki híres emberek gyermeke. Marianne édesanyja világhírű operaénekesnő, aki 45 évesen is nagyon jól konzervált szépség, míg az apja szintén elismert tudós professzor. Tehát a tehetség, kinézet, ész nyomásával szemben küzd egy olyan lány, akit egyfelől túlhordott az anyja, és alig bírt megszületni, ami bizony az 1900-as évek elején könnyen halálos eseménybe fordulhatott volna.
Másfelől szerintem az manapság is megtörténik, hogy elválnak a szülők, és a gyereket próbálják konzerválni lóval, külföldi utazással, ruhával, ékszerrel. (Khm-khm, mi az oviból, de a suliból is ismerünk ilyen gyereket.)

Őszintén megmondom, én ezt a történetet a többi szereplő miatt élveztem, mert Erdős Renée olyan karaktereket írt le, akik nem csak 1933-ban, de manapság is léteznek. A szépasszony, aki karrierista, és nem tud lemondani a sikerről, dicséretről, hízelgésről – Marianne anyja. A vénkisasszony nevelőnője, aki hiába várta, hogy meginduljon az önálló élete, ezért más gyerekét neveli a magáé helyett. A fiatal lány, aki azt hiszi, elég a kinézet ahhoz, hogy mindenkit levegyen a lábáról, és nem érzi meg a környezete, hogy kihasználja őket – Marianne unokatestvére. Az apja, aki csak a munkájának él, de teljességgel meg van róla győződve, hogy rosszul nevelik a lányát…

Szóval nem volt ez egyszeri olvasmánynak rossz, kicsit kevesebb csöpögés, romantika jobb lett volna, de hát megbocsátjuk Renéének, mert hiszen ezek a könyvek kellettek ahhoz, hogy eltartsa a családját. ;)