2018. március 12., hétfő

A hét verse - Pilinszky János: Egyenes labirintus




Pilinszky János: Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés, 
amiről csak hasonlatok beszélnek, 
olyanfélék, hogy oltár, szentély, 
kézfogás, visszatérés, ölelés, 
fűben, fák alatt megterített asztal, 
hol nincs első és nincs utolsó vendég, 
végül is milyen lesz, milyen lesz 
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, 
visszahullás a fókusz lángoló 
közös fészkébe? – nem tudom, 
és mégis, hogyha valamit tudok, 
hát ezt tudom, e forró folyosót, 
e nyílegyenes labirintust, melyben 
mind tömöttebb és mind tömöttebb 
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

***

vers link:
https://moly.hu/karcok/1062021
kép:
https://unsplash.com/
Share:

3 megjegyzés:

  1. IMÁDOM Pilinszkyt! Főleg a rövidebb alkotásait, amikor alig pár sorban képes hihetetlen sok mindent mondani a szürrealizmusával. Mintha szavakba önené Dalít (és társait) - ami vhol nem is meglepő, hiszen jobbára kortársak voltak....

    VálaszTörlés
  2. jaj, nagyon Örülök, h akkor Neked tudtam ma verset hozni ;-)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig tudsz :D csak általában nemigen tudok mit hozzáfűzni (ill. a személyes hülyeségeimmel inkább nem szennyezem a blogod ♥).

      Törlés

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!