A hét verse - Nagy László: Jártam én koromban, hóban

Nagy László: Jártam én koromban, hóban

Jártam én koromban, hóban, 

húzott az álom. 

Mást kerestem s mellém te álltál, 

kardél mellett felnőtt virágszál, 

sebzett virágom.

Húszévem elveszett, s érzem, 

te lész a vígasz. 

Mord kültelken, hol a füst szárnyal, 

szádról szóló harmonikáddal 

föl-fölvidítasz.

Engem a szépség, a vígság 

csodásan éltet. 

Érte égek, hogy megmaradjak, 

bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak 

kócból a mézet.

Köröttem kusza az élet, 

kusza a sorsom. 

Vértezz hittel, hűséggel állig, 

akkor én a halálos ágyig 

beléd fogódzom.

****

vers forrása:

http://www.igenelet.hu/cikkek/az-este-verse--nagy-laszlo-jartam-en-koromban-hoban

*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*