2018. július 16., hétfő

A hét verse - Murakami Haruki: Kafka a tengerparton




Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Te ott ülsz a világ szélén,
Én kihunyt kráterben csücsülök.
Betűktől fosztott szavak
Állnak az ajtó mögött.

Holdsugár süt az alvó gyíkra,
Az égből halacskák hullanak.
Az ablakon túl erős katonák
Készülnek már hogy meghaljanak.

(Refrén)
Kafka ül a tengerparton
Székén világot mozgató ingára gondol ő.
Ha a szív lélekköre bezárul,
A mozdulatlan szfinx árnyéka
Akár a kés foka
Befurakszik az álmaidba.

A fuldokló lányka ujja
Motoz a bejárat kövén, egyre motoz.
Kék ruhája szegélyét felfogva
Nézi, csak nézi –
Amint Kafka ül a tengerparton.




*Köszönöm, ha megosztod a bejegyzésemet!*
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Felhívom rá a figyelmet, hogy a blogon a megjegyzések MODERÁLÁS után kerülnek fel; illetve hogy a megjegyzés írója tudomásul veszi, hogy adatait (nevét és online elérhetőségét) ÖNKÉNT adta meg. Harmadik félnek, vagy reklámcélra nem használom fel senki adatait!