A hét verse - Pilinszky János: Mire megjössz



Pilinszky János:  Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz, 
az egyetlen élő leszek, 
csak tollpihék az üres ólban, 
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban, 
mint téli szeméttelepen, 
a hulladék közt kapirgálva 
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke. 
Még szívemet se hallani, 
mindenfelől a némaságnak 
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság. 
S a tiéd, egyedűl tiéd, 
kezdettől fogva neked készűlt 
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember, 
csak űl az idő szótalan, 
nincs karja-lába már a vágynak, 
csupán ziháló törzse van.


***

Vers forrása:
https://moly.hu/karcok/1235424

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hét verse - Kovács Barbara: Ma rossz leszek (iskolás változat)

A hét verse: Romhányi József - Lepketánc

A hét verse - Kovács Barbara: A csacsi